A holttér nem válogat
Beszámoló, 2012. június. 29.
Auto2

Autóval közlekedni hatalmas felelősség, ahogyan szokták is mondani: veszélyes üzem. Rengeteg dologra kell egyszerre odafigyelnünk, miközben milliónyi jelzés, inger éri az embert vezetés közben. Az autósok többsége rutinból közlekedik, de mi van akkor, ha a tényleg „vak” szerencse vagy inkább szerencsétlenség is közbeszól? Dönci tanulságos története következik.



Ugye, mindenkivel előfordult már: egy kereszteződéshez, körforgalomhoz érve lassítunk, esetleg meg is állunk egy pillanatra, körülnézünk. Majd elindulunk és abban a pillanatban, a semmiből előbukkan egy kerékpáros, motoros, vagy éppen gyalogos, akit még épp időben észreveszünk és elengedünk. Ilyenkor az ijedtségből fellélegezve megkönnyebbülünk, majd megkérdezzük magunktól: Ez meg honnan jött? A válasz egyszerű: a holttérből, ami – nevéből adódóan – egy olyan tér, ahol tartózkodva – jellemzően pl. az „A” oszlop takarásában – észrevétlenül meghúzódhat bárki, bármi.  Nekem most sajnos volt „szerencsém” ezt megtapasztalni.

 

A történet: A reggelim elmajszolása és a napi internetes hírek áttanulmányozása után nekiindultam az autómmal a munkahelyem irányába a szokásos útvonalamon, amit napjában akár többször megjárok. Egy merőleges mellékutcáról a töltésen haladó főútra egy szervizúton keresztül szerettem volna balra felhajtani, emiatt egy kisebb emelkedőn enyhe S kanyart is tennem kell, így általában már félig balra áll meg az autóm eleje a kereszteződésnél. Mivel elég nagy forgalmú az út (főleg reggelente), ezért a kikanyarodásra kevés idő és hely áll rendelkezésre.

 

 

Ezen a verőfényes nyári reggelen is mindkét irányból érkeztek járművek, ezért megálltam, és vártam, hogy mindkét oldalon legyen rés. Pár másodperc múlva már láttam, hogy mindkét irányból szabad lesz a pálya, ezért amint lehetett, elindultam. Indulás után balra szoktam még egyszer elnézni, hiszen ha véletlenül elvétettem, akkor onnan érkezik előbb autó. Most is így tettem, ám hirtelen egy csattanást hallottam, és amikor előrenéztem, egy embert láttam, amint bal oldalával nekicsapódik a motorháztetőnek. Rettenetes látvány volt, nem kívánom senkinek. Természetesen azonnal fékeztem, leállítottam az autót és kiugrottam. Hívtuk a mentőket, illetve a pár perccel később érkező rendőrök hívták a helyszínelő kollégákat.

 

Mint utóbb kiderült, az idős bácsi éppen a kereszteződéssel átellenben lakik, és kismotorjával a neki balról érkezők elengedése után éppen azt a rést akarta kihasználni, amit én is. Csakhogy mivel gyakorlatilag a bácsika egész manőverét eltakarta az autóm jobb oldali A oszlopa, így gyakorlatilag számomra teljesen észrevétlen, láthatatlan maradt. Egészen az ütközésig.

 


A mentő kiérkezése után megvizsgálták a bácsit, ellátták, majd elszállították a helyi traumatológiára. A lábát fájlalta, később kiderült, sajnos eltörött a bokája. Az én autómon nem keletkezett komoly sérülés, csupán a lökhárító jobb elején láthatóak kisebb karcolások.

 

A rendőröknek természetesen elismertem a felelősségemet, hiszen a bácsi érkezett a védett útvonalról, nekem pedig meg kellett volna győződnöm arról, hogy a manőverem végrehajtható-e. Hibáztam, mert az autóm A oszlopa által eltakart részen nem néztem körül, ám szerintem a napi rutin közben nem én vagyok az egyetlen, akinek ez elmarad. Márpedig én – és persze inkább a bácsika – erre most jól ráfáztunk.

 

 

Mivel a bácsi sérülése súlyosnak minősíthető, így – a helyszínelő rendőr szerint – ez már bűncselekménynek számít, így a feljelentés borítékolható.

 

Az eset óta mindenhol – nemcsak ebben a kereszteződésben – sokkal körültekintőbb vagyok, a fejem és nyakam pedig folyamatosan a holttér minimalizálásán dolgozik. Persze, még így is megeshet, hogy hibázok, elnézek valamit, hiszen ember vagyok én is, mint bárki más.

 

Tanulság? Talán annyi, hogy jobban figyeljünk oda az autónk holttereire, körültekintőbben hajtsunk be kereszteződésekbe és ne csak rutinból közlekedjünk. Ne bízzunk teljes mértékben a kialakult rutinban, a megszokott reflexekben, mert a közlekedési helyzet egyik pillanatról a másikra hozhat új szituációkat. A motorosok, kerékpárosok pedig ne vegyék egyértelműnek elsőbbségüket, hiszen attól, hogy ők látják az autót, még egyáltalán nem biztos, hogy őt is észreveszik. Ahogy azt egyszer egy oktatótól hallottam: "Elsőbbsége annak van, akinek megadják!" Hatalmas igazság!

 

Persze tudom, könnyű ezt mondani, viszont erre az esetre is igaz lehet az ismert közmondás, mely szerint: Saját kárán tanul az ember, de a másén olcsóbb.

Ha hozzá szeretnél szólni a cikkhez, jelentkezz be!
Ha még nincs nálunk felhasználóneved, regisztrálj egyet!
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár