Ciprus legfelkapottabb üdülőhelyén, Ayia Napában égszínkék/bilikék (válasszunk ízlés szerint) autóbuszok szállítják az utasokat. Pont olyan színűek, mint amilyenek feltűntek a mi fővárosunkban, Budapesten is.
Talán pont Európa legnagyobb bulizóhelyén látta meg ezt a buszszínt Vitézy Dávid, ami nem lenne csoda, hiszen a korabeli fiatalemberek ezrei itt vetkőznek ki magukból esténként, miközben kiengedik a bennük egész évben felgyülemlett gőzt. Sajnos Vitézy, ha járt is Ayia Napán, a gőzt hazahozta, és itt eregeti nekünk az amúgy is elviselhetetlen budapesti kánikulába.
Mert ez a színválasztás nem más, csak egy rossz vicc. Nem az árnyalat miatt, és ízlésekről amúgy sem vitatkozunk, csak elvekről. Ezek viszont fontosak lennének, mert:
1. A főváros arculatát meghatározó kérdésben nem szerencsés egy embernek döntenie, de még egy testületnek sem. Mi igényelne nemzeti konzultációt, ha nem egy ilyen kérdés?
2. Sok évtizedes hagyományról van szó, ezt ne változtassa meg senki kénye-kedve szerint!
3. A mostani (régi) festés ráadásul praktikus is. A tető világosszürke/ezüst festése kevésbé melegszik fel, mint a most javasolt bilikék.
Ráadásul azt mondják, csak az új, vagy újonnan vásárolt használt buszokat festik erre a színre. Így viszont az arculatváltás sok évig eltart, és pont az egységes városkép nem valósul meg, amit Vitézy fiatalúr oly fontosnak tart. Nekem önmagában nincs semmi bajom Vitézy Dávid fiatalságával (sőt!) és nem mondom, hogy menjen vissza inkább a csattogó lepkéjével játszani a mi idegeink helyett. De azt tanácsolnám, menjen el Ayia Napára, bulizzon és napozzon egyet. Pihenje ki magát, mert ráfér, és ha már ott van, nézze meg az ottani buszokat. Szép új darabok mind, működő légkondicionálóval. Ezt vezesse be Budapesten és ne a színüket. A régiek színével nincs semmi baj, csak azzal, hogy ledobja róluk a rozsda a festéket.
MTI fotó: Bruzák Noémi
DIGITÁLIS MAGAZIN
