Százmilliós veszteségek a Magyar Autóklubnál
Riport, 2012. november. 2.
AS

Jelenleg az áll a Magyar Autóklub mérlegében, hogy az előző évet nyereséggel zárta, ám ez könnyedén megváltozhat a régi székházának eladása körül alakuló ügy következtében. Ennek kapcsán a hasonlóan felelőtlen döntések nyomán romba dőlt Klubpetrol eltűnésének körülményeit is bemutatjuk.

 

Dömsödi Gábor, fotó: Földi D. Attila

 

A Magyar Autóklub honlapján is megtalálható mérlegében ma még az olvasható, hogy a szervezet a 2011-es évet 800 millió 356 ezer forint nyereséggel zárta. Ez a tisztességes nyereség – ahogy mi már korábban is írtuk – hamarosan tisztességes veszteséggé válik majd, egy autóklubos önrevíziót követően. Mi történt 2012 májusa, vagyis a mérleg elkészítése óta? Kiderült, hogy a régi, Rómer Flóris utcai székházra szerződött vevő nem fizet az ingatlanért. Pedig az ügylet biztosnak látszott, hiszen ha nem lett volna az, akkor a MAK nem szerepeltethette volna a követelések között (1 389 741 000 Ft) a mérlegében, és nem bocsájtott volna ki számlát az eladásról, mert ez is feltétele annak, hogy a követelés bekerülhessen a mérlegbe.

A klub vezetői tehát vagy biztosak voltak az üzletben, vagy szabálytalanul készítették el 2011. évi mérlegüket. Ez utóbbit nem hiszem, mert ebben az esetben a mérleghamisítás bűnébe estek volna. Ez pedig nem játék. Példaként: az 1993-ban tönkrement Iparbankház Rt. vezérigazgatóját, K. Istvánt mérleghamisítás miatt két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték annak idején. A vád szerint a pénzintézet 1991. évről szóló mérlegét a valósnál szebbnek tüntették fel, hogy a vezetők prémiumot kaphassanak. Tehát ezt ne feltételezzük, vegyük inkább az első esetet! Azt, hogy rosszul mérték fel a vevőt, nem ellenőrizték, nem járták körül a megfelelő gondossággal, alapossággal, szakmaisággal. Pedig ez elvárható lenne Magyarország egyik legjobban fizetett menedzserétől, dr. Kovács Zoltántól, aki pár éve ezt írta önéletrajzában: „az elmúlt 15 évben több száz építési, felújítási és eszközbeszerzési beruházást felügyeltem és irányítottam, évente 600-800 millió forintos összértékben. Mindig kiemelt figyelmet fordítottam a törvényességre, a gazdaságosságra, a határidőkre és a minőségre.”

 

 

Havi sokmilliósra becsült jövedelem

A klub főtitkárának éves jövedelme – érthetetlen módon – titkos, de szakértők évi százmillió (!) közelébe becsülik. Ezt dr. Kovács egy korábbi sajtóbeszélgetésen nem cáfolta, igaz, meg sem erősítette. Az némi támpontot adhat az eligazodásra, hogy az interneten fellelhető a klub egykori gazdasági vezetőjének vagyonnyilatkozata. E szerint P. Mihály 2004-ben 43 millió 399 ezer 882 forintot keresett. (Az előző éve is jó volt több mint 42 millióval!) Ez havi 3 millió 616 ezer forint! Igen, hárommillió-hatszáztizenhatezer. Ennyit keresett 2005-ben a klub második-harmadik embere. Mennyit keres akkor az első most, 2012-ben, miközben az összes kifizetett bér az elmúlt kilenc évben a klub adatai szerint 619 millióról 1 milliárd 576 millióra, azaz több mint két és félszeresére nőtt?! (Csökkenő ár- és tagdíjbevétel mellett!) Emellett az alkalmazotti létszám csökkent, és nem hogy béremelés nem volt, de bizonyos jutalékokat meg is vontak a dolgozóktól. Megbecsülhetjük ezek alapján dr. Kovács Zoltán jövedelmét, és ennek alapján azt gondolhatjuk, hogy ő az egyik legjobb képességű magyar cégvezető. Kár, hogy a tények mást mutatnak.

 

Elérhetetlen a régi székház vevője

A jelen ingatlaneladásnál jelentkező vevő, a Turan-Invest egy Nyíregyházán, a Zrt. cégvezető-tolmácsa testvérének házában bejegyzett cég. Tavaly nyáron az autóklubos üzletkötés előtt alapították, és 2011-ben semmilyen tevékenységet nem végzett a mérlege szerint. Magyar cégvezetője azóta saját elmondása szerint lemondott, ő egyébként is csak a tolmács volt – állítja. A valódi (?) tulajdonos elbocsájtotta a könyvelőt és a jogászát is. Hogy kik az újak, azt nem tudni. Az egyetlen biztos pont a tulajdonos, és egyben ő a legbizonytalanabb pont is. A Turan-Invest Zrt-t ugyanis egy üzbég férfi jegyeztette be, aki Taskentben lakik, és hétköznapi halandó számára elérhetetlen. Egy ilyen hátterű céggel állapodott meg havi sokmilliós fizetésért dr. Kovács Zoltán, aki ezek után még mindig a helyén van. Mossa kezeit, és az elnökségnek arról számolt be, hogy pert indít a Turan-Invest ellen. (Korábban arról is született elnökségi határozat, hogy lapunk ellen indítanak pert, ha nem hagyunk fel a lejárató kampánnyal. Szerintünk ezek a cikkek az igazság feltárását szolgálják, és nem is lett bírósági ügy, de még helyreigazítási kérelem sem a cikkeinkből.) Kérdés az is, hogy miért csak most intézkednek, hiszen a földhivatal már 2012. január 26-án, kilenc hónapja elutasította a Turan-Invest tulajdonjogának bejegyzését, tehát már itt világossá kellett, hogy váljon a „sztármenedzser” főtitkár számára, hogy valami nem kerek.

Ezeket a kérdéseket a Klub elnökségének kéne vizsgálni, hiszen őket mi, tagok arra választottuk meg, hogy őrködjenek a vagyonunk felett. Az, hogy az elnökség is mulasztást követ el folyamatosan, amikor nem mérlegel, nem vizsgál alaposabban, nem változtat azon a tényen, hogy az Autóklub nem nyereséges, hanem veszteséges évet zárt. Hogy mennyire veszteségeset, ezt csak körülbelül két hónap múlva tudjuk majd meg, amikor az önrevíziózott mérleget az országos elnökség elfogadja, és ezután – legkésőbb 30 nappal – közzéteszik. Addig is próbálják fenntartani a látszatot, hogy a főtitkár jól végzi a dolgát, és abban reménykedik, hogy ezt az óriási hibát is megússza, hogy most sem derül fény szakmai alkalmatlanságra. Ahogy korábban sem. Vegyünk egyet a több, erősen veszteséges üzlete közül, hogy lássuk: a klubtagok már régen szabadjára engedték az elefántot a porcelánboltban.

 

A Klubpetrol tündöklése és bukása

 

Pedig volt egy eset, sok évvel ezelőtt, amikor először észbe kellett volna kapni. Itt most nem arról van szó, hogy megdolgozott-e a milliós első osztályú repülőjegyért,a  félmilliós telefonszámláért, az Audi A8 szolgálati autóért, és az évi sok tízmilliós jövedelemért. Ezekre a jelen helyzetben egy társadalmi szervezetben, a kiválóan dolgozó vezető esetén is „nem” a válasz. Itt most az alapról, az alkalmasságról van, illetve nincs szó. Nézzük a Klubpetrol esetét, dr. Kovács Zoltán akkori és mostani MAK főtitkár menedzselésében!

 

Budapesten a Vágóhíd utcai töltőállomás a mai napig üzemel,

de a Klubpetrol feliratok már régen lekerültek az épületről

 

Elérhetetlen célok, majd visszavonuló

Az egykori sikertörténet mára felszámolássá és bírósági üggyé vált. A korábban büszkén és sűrűn nyilatkozó Magyar Autóklub ma már tudni sem akar a Klubpetrolról. A történet régi, kezdete a 2000-es év, de mégis fel kell eleveníteni, mert ekkor kezdődött el dr. Kovács Zoltán máig is tartó ámokfutása a Magyar Autóklub főtitkári székében, addig csak csendesen dolgozott. Viszont ekkor jött az ötlet, hogy kéne egy olcsó, fapados töltőállomás-hálózat, ezért a Magyar Autóklub a Hungaronafta Kft-vel közösen létrehozta a Klubpetrol Kft-t.

Dr. Kovács Zoltán kezdetben saját gyerekének tekintette a Klubpetrolt, minden nyilatkozatában hangsúlyozta: „a szindikátusi megállapodás alapján az üzletpolitikát és a cég vezetőit az Autóklub delegálja”. Később így fogalmazott: „Bár a társaság többségi tulajdonosa nem az autós érdekvédelmi szervezet, ennek ellenére a cégszerződés értelmében az üzletpolitika meghatározása a MAK kompetenciája.” A részlet dr. Kovács Zoltán a Magyar Hírlapnak 2003. augusztus 24-én adott nyilatkozatából származik. A cikk sikerjelentés, pedig már akkor is a klub vezetőinek szemére kellett volna vetni, hogy itt valami nem stimmel. Csak a levegőbe beszélnek, mert 2001-ben még 100 kutat ígértek 2002-re. Ebből persze nem lett semmi, mint a többi ígéretből sem. A cikk megjelenésének idején a hálózatnak 32 töltőállomása volt, pedig a cél 150-200 kút megnyitása, és ezzel a teljes üzemanyag-forgalmazás 10%-ának elérése volt. Ezt ekkor már 2005-re prognosztizálták. Érdekes, hogy miközben a levegőbe beszéltek, és felelőtlenül, minden alap nélkül ígérgettek, az Autóklub egészpályás támadásba kezdett. Nem lehet véletlen, hogy pont ekkoriban indított pert dr. Kovács Kázmér (vigyázat, ő egy másik Kovács, nem a főtitkár!), a MAK által fizetett ügyvéd a MOL ellen, amitől aztán évekkel később az Autóklub elállt, mondván megbizonyosodtak arról, hogy a MOL árképzése korrekt. Ugyanő (dr. Kovács Kázmér) máshol milliós szakértői költségek rémével indokolta a visszalépést, és azzal, hogy a célt elérték. Melyik verzió az igaz? Mindkettő? Ezt az autósok el tudják dönteni. (A Népszabadság cikke a témában: Kifogyott a klubbenzin, 2012. augusztus 12.)

A lényeg, hogy hosszú pereskedés után a MOL és a MAK békét kötött, igaz, ekkorra már a MAK is letett arról, hogy üzemanyag-forgalmazó legyen. Hogy ez a megállapodás milyen előnnyel járt a MAK-nak, nem tudni, az azonban biztos, hogy megalapozta a MOL-MAK baráti viszonyt. Ez újabb kérdéseket vet fel a gondolkozó magyar autósban, mert ha nem lett volna a MAK-nak semmi igaza, akkor a MOL hallani sem akarna ma az együttműködésről, hiszen a szereplők, a cégek vezetői azóta nem változtak. Hamis vádak után általában nincs ilyen béke, csak ha mindkét félnek előnyös, peren kívüli megállapodás született. De akkor tudnunk kéne, hogy mit nyertünk ezzel mi, autósok, és mit mi, a klubtagok! Lehet, hogy minket, klubtagokat csak biodíszletként használt egy szervezet ahhoz, hogy nyomást gyakoroljon egy nagyvállaltra?

 

Kudarc és a felelősség elhárítása

De ez már évekkel később történt, 2003-ban még folyt a per, és párhuzamosan épült a Klubpetrol hálózata. A főtitkár kétséget sem hagyott afelől, hogy minden úgy történik a cégben, ahogy ő akarja. A mindenkori árakhoz képest 10-15 forinttal olcsóbban adták a benzint, de ahhoz, hogy ott tankolhassanak, a személygépkocsik tulajdonosainak évente 1500 forint, a haszongépjármű-vezetőknek háromezer forint úgynevezett „pártolói tagdíjat” kellett az érdekvédelmi szervezet kasszájába fizetniük. Ezt Tóth István főtitkárhelyettes nyilatkozata alapján már az első félévben megtették 100 ezren. (Két újabb kút az autóklub tagjainak, FN24, 2001. június 18.) A nyilatkozatok szerint az első években a kutak jó részét a tagságikból építették fel, ami azért furcsa, mert később, a csőd után a felszámoló biztos nem talált a Klubpetrol tulajdonában egy kutat sem. „Mindenesetre 2003-tól úgymond már nem kutak építését, hanem egyfajta franchise-rendszerrel külső partnerek bevonását ígérték. Ennek lényegét most úgy írhatnánk le, hogy már valamennyire bejáratott, névtelen kutak üzemeltetőivel-tulajdonosaival kötöttek szigorú névhasználati szerződést.” (Kifogyott a klubbenzin, Népszabadság, 2012. augusztus 12.)

A hálózatfejlesztés azonban nem haladt az optimista elképzeléseknek megfelelően, bukása idején is csak 50 töltőállomással büszkélkedhetett a Klubpetrol. A kutak többségét a Tescók mellé ígérték, a minőséget pedig – mint hirdették – az garantálta, hogy az üzemanyagot a MOL-tól szerzik be. E két ígéret nem teljesült, ám a tudósítók e felett már jótékonyan szemet hunytak. 2004-ben azért a HVG-ben már jelent meg olyan tudósítás, amely szerint egyes üzemeltetők inkább szabadulnának a hálózattól, de a szerződés alapján nem nagyon tudnak. Ebből kiderült, hogy a Klubpetrol Autóklub-támogatást is kap, de még így sem tudja eltartani magát. Így jutottunk el a 2007-es csődig (lásd a Népszabadság fentebb idézett cikkét). Ekkor már ezt nyilatkozta a cég jogi képviselője: „Tekintettel arra, hogy a Klubpetrol betöltötte a célját, nem foglalkozunk vele. A Magyar Autóklubnak sohasem volt szándéka üzemanyag-forgalmazóvá válni, a hálózat egy sikeres eszköz volt a célok elérése érdekében. Az alapvető célt, a korrekt üzemanyagárakat elértük.”

Figyeljük meg, hogy itt már nem a főtitkár, dr. Kovács Zoltán nyilatkozik, hanem a jogi képviselő. Ha baj van, ez a klub mai taktikája is. Ha felelősséget kell vállalni, akkor azt hangsúlyozzák, hogy 25 százalék a tulajdon! Azt, hogy a főtitkár határozta meg az üzletpolitikát, és ő nevezte ki az ügyvezetőt is, az itt már szóba sem kerül. Az sem, hogy mi lett a klubtagok befizetett pénzével. Cinikus nyilatkozat, de a jelek szerint eddig elegendő volt a felelősségre vonás elkerülésére, és ebben segíthettek az akkoriban legendásan jó politikai kapcsolatok is. Visszatérve a Klubpetrol ügyre érdekes, hogyan jutott ide a cég. Idézzünk Kovács Klára írásából, ami a Hetek című lapban jelent meg 2007. augusztus 24-én „A beáldozott Klubpetrol” címmel!

„A cég már nem tudott tovább fejlődni, sem a szolgáltatásainak a színvonalát javítani, így hamar fizetési gondjai akadtak. Egyre több beszállítója várta hiába a pénzét. Végül a Total Hungaria Zrt.-nek fogyott el leghamarabb a türelme: kétmilliós tartozás miatt felszámolást kezdeményezett a Klubpetrol Kft. ellen. A feljelentés igazi lavinát indított el, s úgy tűnik, nem a konkurencia szorongatása jelentette elsősorban a vállalkozás kudarcát. Talán a felszámoló biztos is sima menetnek képzelhette a Klubpetrol-ügyet, hiszen joggal számíthatott arra, hogy az országos kúthálózat értékesítéséből származó bevételből ki lehet fizetni a beszállítókat. Igazi meglepetésként hatott azonban, amikor kiderült: a közel 50 kút közül egyetlen sincs a cég tulajdonában, mindez annak ellenére, hogy azt ígérték, az 1200 forintos (később 1500 és 3000 forintos – a szerk.) pártolói tagságból befolyó pénzből kiépítik a hálózatot. Nem tudható, hova tűnt el ez a tetemes összeg. Mint ahogy az sem, hogyan halmozódott fel az a több mint egymilliárdos adótartozás, amely után most az APEH nyomoz, vagy a VPOP felé felgyülemlett 704 milliós hiány. Úgy tűnik, a cég a hétéves működése során gyakorlatilag nem fizetett társasági és jövedéki adót, és nem törlesztette a banki kölcsönt.”

Ismételjük meg, mit mondott a 25%-os tulajdonos-ötletgazda jogi képviselője erre a tényre: „Tekintettel arra, hogy a Klubpetrol betöltötte a célját, nem foglalkozunk vele.” Ez komoly?! Ilyen mértékű köztartozások esetén?

 

 

A felszámolással sem volt minden rendben

Egyébként felszámolónak annak idején a Kelet-Holdingot, felszámoló biztosnak pedig Buga Tamás Imrét jelölték ki. A cég honlapja szerint a kijelölés 2007. április 12-én történt, a Klubpetrol Kft. felszámolása 2010. február 24-én fejeződött be. A Hungaronafta Kft. felszámolási zárómérlegét 2011. november 15-én a Kelet-Holding Zrt. benyújtotta a bíróságra, az eljárást befejező végzés még nem született meg. Öt és fél év alatt sem!

Érdekes a sorsa a bokodi telephelynek is, ahol egyébként az első Klubpetrol töltőállomás is megnyílt. Sajtóhírek szerint az Erste bankhoz került, de hogy most kinek a tulajdona, azt nem lehet tudni, lapzártáig a bankból sem válaszoltak kérdésünkre. Tóth Tivadar, Bokod polgármestere kérdésünkre megerősítette, a telephelyen jelenleg nem tevékenykedik vállalkozás. A hírek szerint egyébként annak idején alkalmi vétel volt az ingatlan. Tulajdonosa potom áron jutott hozzá, és egy részét vitte be apportként a vállalkozásba. Szakemberek szerint a Magyar Autóklub vezetése már akkor hibázott, amikor elfogadta ezt az erősen túlértékelt apportot.

Ennek a konkrét ügynek a vizsgálata még nem fejeződött be. Az azonban már ennyiből is biztosnak látszik, hogy az Autóklub akkori vezetése rossz döntéseket hozott a Klubpetrol működésének idején, és ennek a döntéssorozatnak köszönhetően jelentős, kár érte a klubtagságot. Ennek egy része az a minimum 150 milliós kár, ami az 1200-1500-3000 forintos támogatásokból folyt be, és amit a hálózat fejlesztésére szántak az ígéretek szerint.

Az elnökség érdemben nem vizsgálta ezt az ügyet sem, megelégedett azzal, hogy az Autóklub elérte „az alapvető célt, a korrekt üzemanyagárakat”. Érdekes módon a Klubpetrol felszámolásának megkezdése nem érte el a Gazdasági Versenyhivatal észlelési küszöbét sem. 2008. április 30-án kelt beszámolójában ezt írja Nagy Zoltán, a Versenyhivatal akkori elnöke az Országgyűlésnek a 2007-es üzemanyag-kiskereskedelmi trendről: „Alacsonyabb árakat érhetnek el azokon a helyeken, ahol alacsony áron alapuló értékesítési politikát folytató (például hipermarketekhez köthető, Klubpetrol, Lukoil) töltőállomás-hálózathoz tartozó benzinkút van a közelben.”

Egyben vicces és elszomorító, nem?!

Ezzel az üggyel nem nagyon foglalkoztak az újságírók sem. Ennek oka lehet, hogy az érintettek – ahogy ma is teszik – nem nyilatkoznak, vagy ha igen, akkor is be kell érni egy szűkszavú, semmitmondó közleménnyel.

Ugyanakkor az ügyet 2007-ben alaposan körüljáró kollégánkat, Marnitz Istvánt perbe fogták amiatt, hogy azt állította, az egyik érintett nem kívánt neki nyilatkozni, de ezt nem tudta aláírással, vagy hangfelvétellel bizonyítani. A bíróság helyreigazításra kötelezte. Így is el lehet venni valakinek a kedvét a cikkírástól!

 

A per tárgya

A MAK nyert a MOL ellen – 2003. november 26.
„A Magyar Autóklub próbapert indított a Gazdasági Versenyhivatal ellen a MOL árképzése miatt. A per során a tisztességes gazdálkodás és ármegállapítás kérdését boncolgatták.
A MAK keresete azon a tényen alapult, hogy a MOL üzemanyag forgalmazása során olyan árakat állapít meg a nagy- és kiskereskedelemben egyaránt, melyeknek valódi ráfordításaihoz semmi köze. Azaz vasúti költséget számol vezetéken érkezett benzinért (kőolajért!), amit nem a nyugati tőzsdén vásárolt, de annak árával számolt. Nem kész benzint, hanem olcsóbb orosz vagy hazai kőolajból a nyugati munkabérköltség egyötödéért itthon előállított terméket forgalmaz. Ezt úgy számítja, mintha a nyugati tőzsdén kész benzint venne, és vasúton szállítaná haza. A MOL ebben a földrajzi környezetben kizárólagos kőolaj-lepárlási lehetőséggel rendelkezik, ezért nem mindegy, hogyan alakítja ki árait saját hasznára és a fogyasztók kárára.
A pert az Autóklub megnyerte! Ezen ítéletnek rendkívüli a jelentősége. A Legfelsőbb Bíróság ítéletében kihangsúlyozta, hogy a MOL árképzése mekkora hatást gyakorol az egész magyar gazdaságra. Mi magyar állampolgárok, autósok és autó nélküliek egyaránt azt hihetnénk, hogy a 2003. november 26-án hozott ítélet, melyről az ország legnagyobb civil szervezetének lapjából, az Autósélet 2004. januári számából vehettünk tudomást, megrengeti az országot. (Bizony meg kéne rengetnie gazdasági életünket!) Ezzel szemben – egyetlen tv-adó aznap esti híradóján kívül – sem az elektronikus, sem az írott sajtó egy szónyi, vonásnyi figyelemre sem méltatta a hírt mind a mai napig. Így a média hallgatásával maga is hozzájárult ahhoz, hogy az ügy elkendőződjön, az eljárás elhúzódjon. Mi pedig tovább fizetjük a térség legmagasabb árát nem csak benzinben, de a kenyérben, ruhában és minden másban. Kinek az érdeke ez? Vajon hány magyar nagy- és kisrészvényese lehet a MOL-nak és milyen százalékarányban, akik nyereséget könyvelhetnek el maguknak? Vajon megéri-e az ország (tízmillió ember) gazdasági helyzetét akár a legcsekélyebb mértékben is rontani (hagyni) kevesek tisztességtelen hasznáért? 2003-ban a MOL története legnagyobb nyereségét érte el.”
Ezzel a szöveggel a per után többször is terjedt az a kör-email, amely az üzemanyagok árképzése miatt a MOL elleni bojkottra szólított fel, arra, hogy az autósok egy napig egyáltalán ne tankoljanak.

Bezár
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár