Autómustra a fáraók földjén
Beszámoló, 2012. november. 11.
AS

Állunk a feleségemmel az egyiptomi üdülőhely, Hurghada főutcájának járdaszigetén, és a forgalmat figyelve a régi közmondás alapján megállapítjuk: a túloldalra születni kell! Vadul kapkodjuk a fejünket, míg végül egy rutinos helybeli megszán és átsegít bennünket a másik oldalra, bár közben így is halálfélelmünk van. Autós körkép Egyiptomból Dönci szemüvegén át.

 

 

Egyiptom mind nyáron, mind télen kedvelt nyaralóhely a turisták körében, hiszen éghajlatának köszönhetően bármely évszakban kellemes felüdülést és kikapcsolódást ígér az üdülni vágyók számára. Ezért utaztunk el mi is október végén, meghosszabbítva ezzel egy kicsit az itthon már-már megszokottan elhúzódó vénasszonyok nyarát.


Afrika harmadik legnépesebb országa világhíres látnivalói (piramisok, Szfinx, múmiák) és a végeláthatatlan homokos tengerpartjai, szállodasorai mellett azonban igen sok érdekességet tartogat a közlekedés, illetve az autóipar iránt érdeklődők számára is.

 


Egyiptomban ugyanis az elmúlt évtizedben erősödött meg igazán az autóipari szektor, amelynek eredményeként a 2004-ben még mindössze 72 ezer új járművet értékesítő piac 2007-re 228 ezerre növekedett, ez több mint 300 százalékos növekedésnek felel meg. A növekedés mind a mai napig töretlenül tart, 2012-re az eladott járművek darabszáma meghaladhatja a 440 ezret is!


A növekedést elősegíti, hogy egyre több külföldi autógyártó ismerte fel a fejlődő ország olcsó munkaerejében rejlő lehetőségeket és telepíti gyártósorait az országba, így ma már a General Motors, a Nissan, a Hyundai, a Daewoo és a BMW is helyben gyártja modelljeit a helyi, illetve regionális piacra. Ez utóbbi német gyártó egyébként Németországon kívül kizárólag itt gyártja 7-es sorozatának modelljeit. (forrás: Wikipedia)

 


Az autópiac hatalmas léptékű terjeszkedése a szállodából kilépve azonnal érezhető és két szóval írható le: rendezett káosz. Hurghada főutcája európai léptékkel (illetve inkább szemmértékkel) kétszer kétsávos útnak felel meg, amelyen középen terjedelmes hirdetőtáblákkal telerakott járdaszigetet képeztek ki.


Közlekedési lámpa, zebra sehol sincs, az autók pedig a kora hajnali négy és hat óra közötti időszaktól eltekintve szinte folyamatosan özönlenek, sávfelfestések híján éppen ahol nekik tetszik, így a járdasziget amolyan menedékhelyé válik a túloldalra igyekvő turista számára. Merthogy nyilvánvalóan a helyi járművezetők szótárából hiányzik az előzékenység fogalma, sőt, amennyiben rosszkor indulnánk neki, heves villogással és hangos dudaszóval késztetik a kétlábúakat jobb belátásra.

 


Apropó, villogás. Az esti sötétség beálltával az autóvezetők zöme – európai szemmel felfoghatatlan módon – teljes mértékben a közvilágításra bízza magát, vagyis leginkább csak a helyzetjelző lámpákat (vagy még azt sem) kapcsolják be és így közlekednek az emberekkel és járművekkel tömött városi utakon autók, buszok, teherautók egyaránt. Ezzel pedig komolyan megnehezítik az egyébként is rettegő európai járókelő életét, hiszen ha véletlenül lát is rést két közeledő jármű között, még egyáltalán nem biztos, hogy ott nem épp egy világítás nélküli jármű közeledik. Ettől kissé kulturáltabb megoldás, amikor a ködfényszórót kapcsolják be a helyzetjelzőkkel együtt. Városon kívül persze mindenki rendeltetésszerűen használja a tompított fényszóróját.


Maga a közlekedés szabályozása is tartogat meglepetéseket az erre fogékony európai szemnek. Zebrát egyáltalán nem találtam ott tartózkodásom alatt, a közlekedési lámpákat is egy kezemen meg tudnám számolni, még úgy is, hogy jártunk a 24 millió lakosú Kairóban is, és habár igaz, ötnél több lámpát láttam, azok vagy sárgán villogtak, vagy még úgy sem. Persze, dugót ötnél is többet láttam…

 


A másik furcsaság a nagyobb utak, főutak kereszteződéseinek kialakítása volt. Mert ilyenek konkrétan nincsenek. Ezeken az utakon ugyanis általában középen járdaszigetet helyeztek el a nagyobb útelágazások közelében, így ha történetesen onnan balra kellene fordulnunk, azt közvetlenül nem tehetjük meg, ehelyett tovább kell haladnunk, majd egy adott – éjjel bazári ledsorral kivilágított – visszafordító ponton megfordulva kanyarodhatunk le jobbra. Fogalmam sincs, milyen indok szerint volt ezt célszerű így kialakítani, mindenesetre többször előfordult, hogy buszunk több kilométert is hajtott oda-vissza, amíg elértük a megfelelő leágazást, miközben a fordulással igencsak meggyűlt a sofőr baja.


A közlekedési káoszok ellenére nem sok balesetet láttam, ám kairói túránk során odafelé egy kiégett teherautót, valamint egy, szalagkorlátnak ütközött és csúnyán összetörött Toyotát figyelhettem meg, visszafelé pedig szintén két rommá tört jármű jelezte, hogy a vezetési rutin azért néha nem elegendő az afrikai mentalitáshoz.

 


A közlekedés biztonsága egyébként sem érdekel senkit Egyiptomban, saját megfigyelésem szerint az autósok 99 százaléka nem kapcsol övet, amikor autóba ül sőt, az autóbuszból megfigyelhettem, amint egy igen drága Porsche Cayenne anyósülésén a bekötetlen anyuka ölében 3-4 éves gyereke üldögél. Emellett a motorosok gyakran akár 4 (!) személlyel is útra kelnek, valamint este a fiatalok a lépcsőshátú autók csomagterében utaznak. Érdekes látvány mindkettő.

 

 

Az Egyiptom útjain megtalálható autótípusok is komoly lázba hozzák az autóimádókat, hiszen a legöregebb Peugeot-tól a legmodernebb E-osztályos Mercedes modellig szinte minden megtalálható itt. A szuezi csatorna megépítésénél aktívan közreműködő oroszok tajgabiztos kocka Ladái és Nivái ebben a sivatagi környezetben is tökéletesen helytállnak, csakúgy mint a Hyundai Verna (Accent) modellek, amelyek taxikként lepik el az utakat és minden útszélén ténfergő láttán lassítanak, illetve dudálnak, hátha kuncsaftra akadnak.

 


A turistákat szállító kisbuszok szinte kivétel nélkül 10-12 személyes Toyoták voltak, a hátsó ajtajukon ismerős felirattal: Hiace. Ám ez a típusnév Afrikában egy egészen más modellt takar, amely az első ülések alatti motorjával talán leginkább a hazánkban a Nysákat leváltó első mentőautó-generáció kései továbbfejlesztéseként írható le.

 

A kisebb utazási irodák a Toyoták mellett szép számban használnak Hyundai kisbuszokat, amelyek 9-12 személyes kivitelben készülnek. Érdekesség, hogy Kairó utcáin feltűntek a motoros riksák is, amelyekhez hasonlót én eddig csak Indiában láttam.

 


Az elmúlt évtized közepén még a japán márka Corolla modelljei voltak fölényben az ország útjain, ma is szép számmal futnak a modell különböző generációi. A Toyota (és szinte az összes gyártó) itteni kínálatában megtalálhatóak a kiskategóriás limuzinok, ám a Kelet-Európában igen népszerű Renault Thaliák helyett Egyiptomot inkább a japán márka Yaris/Vitz kisautójának lépcsőshátú változatának különböző generációi hódították meg.

 

 

Emellett feltűnő a maláj Proton márka elterjedtsége is, amelynek kompakt Gen-2/Persona modelljéből igen sok közlekedett az utakon. A felénk Daciaként ismerős Logan modellsorozat és a terepjáró Duster igénytelenségével szintén gyakori látvány, ám orrukon természetesen a Renault rombusz alakú emblémáját viselik.

 


Mára azonban a világpiaci trendeket követve feltűnő a dél-koreai márkák, főleg a Hyundai túlsúlya, amely nem véletlen, hiszen az ország legnagyobb független autógyártójaként az egyiptomi Ghabbour Auto helyben gyártja az Európában 1999 és 2006 között forgalmazott Accent modell négyajtós változatát. Egy délelőtti enyhe városi forgalomban mindössze három perc leforgása alatt összesen 50 darab Hyundai modellt számoltam össze, amelyből legalább 40 a jellegzetes narancs-fekete fényezésű Verna taxi volt.


Úgy tűnik, a koreai gyártó igen jó hírnévre tett szert az országban, hiszen a Vernák mellett a világszerte elismert Elantrából, az aktuális Accent modellből és még az Európában kevésbé sikeres Matrix egyterűből is láttam szép számmal (megkockáztatom, ez utóbbiból 10 nap alatt többet láttam, mint amennyit Magyarországon a forgalmazás teljes időszakában eladtak).

 


Ám emellett rengeteg Kia modellel is találkoztam, amelyek között igen sok, Európában nem forgalmazott lépcsőshátú Cerato modell is volt, amelyek száma csak a nálunk szintén nem túl népszerű, előző generációs Carens egyterűekével vehette fel a versenyt. A helyben gyártott Daewoo/Chevrolet márka különböző termékeivel szintén gyakran találkozhatunk az üdülőváros utcáin.

 

 

Avatatlan szem talán észre sem veszi, nekem is csupán másodjára esett le, hogy néhány autó nem éppen az, aminek távolról látszik. Messziről egy első generációs Toyota RAV4 (vagy Honda CR-V?) állt a parkolóban, ám ahogyan közelebb léptem, már tudtam: egy kínai autót, a Chery Tiggo modelljét látom magam előtt. A koreai típusok mellett ugyanis a Kínából származó autókból láttam a legtöbbet, még rendőrség is ilyen járművel őrzi Gizában a piramisokat.

 


A kínai autók szinte már minden kategóriában megtalálhatóak és népszerűek is Egyiptomban, így találkoztam a Daewoo Matiz vonalvezetését örökölt Chery A1/Face modellekkel éppúgy, mint a Brilliance középkategóriás limuzinjával. Habár Európából tekintve még mindig megmosolyogtatók a kínai autógyártás próbálkozásai, egyértelműen látszik a dinamikus fejlődés, olyannyira, hogy egy – számomra egyelőre beazonosíthatatlan (talán Brilliance, vagy Geely) – ferdehátú kompakt autót LED hátsó lámpáival már-már szépnek láttam. Nem úgy egy aranyosnak látszó Geely JC kisautót, amely hátulról egészen pofásnak ígérkezett, első kiképzése azonban igencsak döbbenetes látvány volt.

 


Az autók mellett meglepve tapasztaltam, hogy a buszok között is szép számmal megtalálhatóak kínai gyártmányok, amelyek szemre nem néznek ki rosszabbul, mint a tradicionálisabb márkák termékei. A trend azonban egyértelműen a kínai autók felé mutat, olyannyira, hogy a fentebb említett Ghabbour Auto nemrég bejelentette, hogy 2013-tól egy új gyártósoron beindítja a Geely egyes modelljeinek sorozatgyártását, leváltva ezzel az eddigi bestseller Hyundai Verna modelleket.

 


Úgy tűnik, az egyiptomi gazdasági élet nemcsak Kínához, hanem Dél-Amerikához is szorosan kötődik. Ezzel magyarázható, hogy olyan típusok is megtalálhatóak az utakon, amelyek ugyan európai gyökerű gyártókhoz köthetők, ám az adott típusokat elsősorban Kínában, vagy éppen dél-amerikai piacokra gyártják. Így pl. egyik este elcsíptem egy vadonatúj Peugeot 408-ast, ami valójában a 308 lépcsőshátú változata, amelyet két éve mutattak be a Pekingi Autókiállításon és Kína mellett Dél-Amerikában készül. Ugyanígy felfedeztünk Vokswagen Gol és Fox modelleket is, amelyek szintén Latin-Amerikából származhatnak.

 


Egyiptom fantasztikus hely, igazi kuriózum az európai turisták számára, amely nemcsak természeti és kulturális kincseivel, de járműparkjával, lüktető afrikai éjszakai életével egy életre szóló élményt ad mindenki számára. Aki teheti, mindenképpen látogasson el egyszer ide, megéri!

 



A LEGÚJABB SZÁMUNK
Autó és Stílus
Keresd az újságárusoknál, olvasd digitális formában vagy fizesd elő kedvezménnyel!
ELŐFIZETÉS
Autó és Stílus előfizetés
DIGITÁLIS MAGAZIN
Autó és Stílus digitális magazin
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár