Születésnapi köszöntő Magyar Autóklub-módra
Vélemény, 2012. december. 4.
AS

Kerek évfordulót ünneplünk, most egy éve, hogy nem kapunk választ a 111 éves Magyar Autóklubtól a székházavató kapcsán feltett kérdéseinkre. Ünnepel a MAK is, a főtitkár hatvanadik születésnapját négyoldalas interjúban méltatják a klub lapjában, természetesen a fontos témák gondos kikerülésével.

 

Kerek évfordulót ünnepelünk. Most volt egy éve, hogy korábbi kérdéseinket a 111 éves Magyar Autóklub székházavató ünnepén kollégáink próbálták tolmácsolni az ott egybegyűlt ünneplőknek, de egyetlen kérdésükre sem kaptak választ. Amire meg kaptak, az nem volt igaz. Mi azért nem lehettünk ott az ünnepi, szellemesen 2011.11.11-én 11 óra 11 perckor kezdődő eseményen, mert nem engedtek be minket. A főtitkári fizetés azóta is titkos, csakúgy, mint az új luxusszékház ára, ami valljuk be: egy tagdíjakból működő közcélú szervezetnél meglehetősen furcsa. Nem tudhatjuk azt sem, hogy hány fizető tagja van a klubnak, és hányan kaptak ingyen tagságit például műszaki vizsgáztatáskor. Sok mindent nem tudunk még, de van, amit már igen. Például azt, hogy a régi székházat a MAK nem tudta eladni, így aztán nem hogy a közzétett 800 milliós nyereséggel zárta volna a múlt évet, de jelentős vesztesége is keletkezett. Azt sem tudjuk, hogy erről az elnökséget miért csak szeptemberben tájékoztatták, mikor a Földhivatal már az év elején elutasította a képzelt vevő tulajdonjog bejegyzési kérelmét. Ezekről a dolgokról semmit sem tudtunk meg abból a példamutatóan semmitmondó interjúból sem, ami szintén ünnepi alkalomból született. Ezt ugyanis a főtitkár úr, dr. Kovács Zoltán 60. születésnapjára rittyentette jobb sorsra érdemes kollégánk, ifjabb Tóth György. Szaktársunk véletlenül sem kérdezett a hiányra, a mérleg módosítására, és egyáltalán egyetlen kényes ügyre sem. Megelégedett azzal, hogy vannak rosszindulatú és irigy kollégák (ezek lennék mi), akik a klub rosszhírét keltik. Pusztán már azzal is, hogy kérdezni mernek.

Miközben tehát elolvastuk az Autóséletben a legrosszabb szocializmust idéző négyoldalas születésnapi köszöntőt, amit a klubtagok pénzéből íratott a főtitkár, meg is nyugodtunk egy kicsit. Ugyanis dr. Kovács Zoltán az egyik, szinte egész oldalas fotóján olyan eklektikus öltözetben jelent meg, amit láthatólag egy finom-minőségi használt angol ruhákra szakosodott turkálóban válogatott össze. Értem én! Ez egy jel! Ez egy leheletfinom célzás az olvasónak arra, hogy a jövőben kevesebbet költ majd dr. Kovács Zoltán magára autóban, fizetésben, jutalomban. Így hatvanon túl az ember már megengedhet magának némi szerénységet.

Ezen túl mi ebből az Autósélet-cikkből a tanulság? Csak az, hogy hiába múlnak az évek, a Magyar Autóklub vezetői továbbra is csak ünnepelni szeretnek. Tájékoztatni nem.

 

Dömsödi Gábor

Bezár
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár