Betűleves – Fiat Panda 1.2 8V Lounge teszt
Teszt, 2014. április. 16.
AS

Jelenleg a Fiat Panda kínálja a legvidámabb kalandot a bő 3,5 méteres autók közt, ami hatalmas előny ebben a mezőnyben. A divatosan retróhangulatú miniautó hazai elterjedését csak az ára gátolja.

 

 

„A tökéletes autó ahhoz, hogy azt csinálj, amit csak szeretnél” – foglalta össze a Panda lényegét egy mondatban a Fiat vezérigazgatója. A fentinél jobban valóban nehéz lenne megragadni Európa első számú miniautójának esszenciáját, aminek nemcsak legendás karaktere, de több évtizedes történelme is van. A Panda ráadásul azon kevés olasz autó egyike, amivel nem csak a lexikonokban, de az utakon is találkozhatunk, sőt: az elmúlt 30 évben átlagosan évi több mint 200 ezer Pandát adtak el, nemrég pedig átlépte a 6,5 milliós darabszámot.

 

 

Lélek szériában

A legkisebb Fiat sikerének kulcsa, hogy lelke van. Ez persze nem egy olyan tényező, ami számszerűsíthető lenne egy Excelben, egy Volkswagen Up!, pláne egy Suzuki Alto mellé állítva azonban rögtön érezzük, miről is van szó. A lélek szerencsére a legfrissebb generációnál is szériafelszereltség: a szögletes alapforma megmaradt, de annak minden sarkát lekerekítették, az összhatás pedig szeretetreméltóan játékautós. Az előző generációval való hasonlóság persze nem a véletlen műve, a műszaki alapok ugyanis megegyeznek, ebből viszont még kár lenne bármilyen konklúziót levonnunk. Maga a Panda ugyanis tényleg jelentősen átalakult: durván 12 centivel lett hosszabb, bő hattal szélesebb és egy ujjnyival magasabb. Korábbi Panda-tulajdonosok nagyra fogják értékelni, hogy a csomagtérben is találtak 19, korábban ki nem aknázott litert, az üléseket ledöntve pedig közel száz liter a különbség az új modell javára. A gyáriak szerint a karosszéria is merevebb lett, még ha ennek mellékhatásaként 60-80 kilót magára is szedett a még mindig bőven egy tonna alatt maradó miniautó. Nem mehetünk el szó nélkül a légellenállási együttható mellett sem, ami a korábbi 0,40 helyett immár 0,33.

 

 

Divatosan retró

Az igazi retróhangulatot belül kell keresnünk, szerencsére nem a szó rossz értelmében. A formatervezők láthatóan komolyan vették a feladatot, hogy egy divatos autót csináljanak, ennek megfelelően a Panda enteriőrje egyfajta tisztelgés a nyolcvanas évek első fele előtt. Különösen mulatságos ez annak fényében, hogy a Panda vásárlóinak jelentős része ekkor még meg sem született, mégis biztosak lehetünk abban, hogy nagyra fogják értékelni az alapvetően lekerekített sarkú négyzetekből felépülő utasteret. Az ergonómia szinte semmiben nem tér el az elődtől, azaz a váltó a kormánytól bő egy arasznyira található, mellette az elektromos ablakok kapcsolói, felette a klíma és a rádió, ezekkel pedig nagyjából fel is soroltunk minden említésre érdemes berendezést. Nem kérdés, hogy az egyébként sem nehézkes kormányzást nagymértékben megkönnyítő City mód a Pandához is szériafelszereltség, nem így a TomTom navigáció, ami nem beépített, így érdemes megállás után mindig kivenni az autóból, ami viszont idővel macerássá válik.

 

 

Városban tökéletes

A Panda-élmény sem igen változott a generációváltással, legalábbis városban. A 100HP sportváltozatot leszámítva az előzőt sem fürgesége miatt szerettük, hanem azért, mert lehetetlennek tűnő helyeken is könnyedén megfordultunk vele, és azokra a parkolóhelyekre is befért, amelyekre egyetlen más ötajtósnak sem volt esélye. A frissnek nem nevezhető 69 lóerős négyhengeres benzines városban sem kimondottan erős, de nem okoz neki gondot tartani a forgalom ritmusát, az ötfokozatú váltó pedig bár olykor kicsit akad, alapvetően könnyen és pontosan kapcsolható. Az igazi különbség országúton fedezhető fel, ahol az újdonság – kisebb légellenállásának és hosszabb végáttételének hála – sokkal csendesebb és takarékosabb, mint elődje. Mindezek miatt a Pandát immár azok is választhatják, akik nem csak városban közlekednének, de olykor hosszabb utakra is indulnának autójukkal.

 

 

Innováció helyett hangulat

Mivel a Panda egy olcsónak szánt tömegautó, ezért jobban tesszük, ha nem várunk tőle innovatív műszaki megoldásokat. Az egyszerű szerkezetű futómű ugyanakkor tisztességesen teszi a dolgát és szerencsére inkább kényelmesre, mint sportosra hangolták. A kormányt továbbra sem közvetlensége miatt fogjuk szeretni, a fék ellenben egészen pontosan adagolható és erősségével sincs baj. Apró hiányosság, hogy a menetstabilizáló elektronika nem fért fele az árba, így azért további 80 ezer forintot kell fizetni.

Pedig ez a Panda nem kimondottan olcsó. A legolcsóbb változatért, az ugyanezzel a motorral, de kisebb felszereltséggel bíró kivitelért listaáron 2,85, akciósan 2,68 millió forintot kell fizetni. Ez nagyjából megegyezik a korábbi miniautó-tesztünk győztesének alapárával, a közepesen felszerelt, 75 lóerős motorral hajtott ötajtós VW up! és a Panda felszereltsége között pedig ugyan nincsenek nagy eltérések, az extrák árai azonban meglepetésre gyakran a németeknél kedvezőbbek. A lélek persze nem szerepel a felszereltség-listában.

 

Vida Ferenc, fotó: Csordás Gábor

Megjelent az Autó és Stílus 2013/7-8. számában.

 

Technikai adatok – Fiat Panda 1.2 8V Lounge

Motor: soros, négyhengeres benzines, Hengerűrtartalom: 1242 cm3, Teljesítmény: 69 LE 5500/min, Nyomaték: 102 Nm 3000/min, Hajtás: elsőkerékhajtás, Sebességváltó: ötfokozatú kézi .

 

Méretek. Hossz/szél./mag.: 3653/1643/1551 mm. Tengelytáv: 2300 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1407/1409 mm. Saját/össztömeg: 940/1440 kg. Csomagtartó: 225/870 l. Üzemanyagtartály: 37 l. Gumiabroncs: 185/55 R15 .

 

Menetteljesítmények. Végsebesség: 164 km/h, Gyorsulás 0-ról 100-ra: 14,2 s, Gyári fogyasztás (város/országút/átlag): 6,7/4,3/5,2 l/100 km, CO2-kibocsátás: 120 g/km, Tesztfogyasztás (átlag): 5,7 l/100 km, Garancia: 2+3 év vagy 100 ezer km .

 

Tetszett: Egyedi karakter, városi vezethetőség, országúton is alacsony zajszint Nem tetszett: Hosszabb távon kényelmetlen ülések, magas alapár Szerintünk: Kicsi, de hangulatos





Bezár
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár