80 éves az áramvonalas Volvo
Bemutató, 2015. október. 16.
AS

Egy időben a kockaforma autóiról ismerték a Volvót, pedig a harmincas években kimondottan áramvonalas modellt gyártott, ez volt a PV36.

 

 

Stílusos formájú autóival és erőteljes hathengeres motorjaival a Volvo a harmincas évekre már világszerte hírnevet szerzett magának. Ebben az időben kezdte hódítását az áramvonalas formájú karosszéria, amely kisebb üzemanyag-fogyasztást és nagyobb sebességet tett lehetővé, az utóbbi pedig a rohamosan bővülő úthálózat miatt is jelentős szerepet kapott. A legismertebb áramvonalas úttörő a Chrysler Airflow volt, amely 1934-ben jelent meg, és bár a harmincas évek közepére a Volvo is elkészült saját aerodinamikus modelljével, kár lenne másolással vádolni a svédeket, hiszen az amerikai gyártóval párhuzamosan ekkor már évek óta dolgoztak a terveken. 1933-ban be is mutattak egy prototípust Venus Bilo néven, amely a Volvo 655-ös alapjára épült, formája pedig a telefontársaságáról ismertté vált Gustaf Ericsson nevéhez fűződött, ezzel mérték fel a vevők véleményét. A sorozatgyártásba kerülő áramvonalas modell Ivan Örnberg munkája volt, aki 1931-ben érkezett a Volvóhoz.

 

A közönség reakcióit mérték fel az 1933-as Volvo Venus Bilo prototípussal

 

Szenvedélyes név, aerodinamikus forma

Talán már a névválasztással is a jövő autójának szánták a típust, hiszen a PV36 jelentése a Personvagnar, azaz személyautó szóból és az 1936-os évszámból tevődött össze, pedig a modell már egy évvel előtte, 1935 márciusában bemutatkozott. A típus közismertebb neve egy akkoriban divatos brazil tánc után a Carioca volt (ezt táncolta Fred Astaire és Ginger Rogers is első közös filmjükben, a Flying Down to Rióban, 1933-ban), és talán nem véletlen, hogy ekkor indult be a Volvók exportja is Brazíliába. A döntött hűtőmaszkjával, integrált fényszóróival és burkolt hátsó kerekeivel kedvezőbb légellenállású Volvo PV36 újdonsága volt még a keresztlengőkaros független első felfüggesztés, amely akkoriban a luxusautók kiváltságának számított.

 

A csomagtartót a karosszérián belülre integrálták, a hátsó kerekek burkoltak voltak

 

A 3670 köbcentiméteres, soros hathengeres, 80 lóerős teljesítmény leadására képes benzinmotorhoz háromfokozatú kézi sebességváltó csatlakozott, és bár az autó végsebessége elérte a 120 km/órát, fürgesége nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ennek oka a keresztmerevítésekkel ellátott, nehéz és masszív acél alváz volt, amely azonban a kor egyik legbiztonságosabb autójává tette a PV36-ost. Az áramvonalas forma ugyan innovatívnak számított, de nem nyerte el mindenki tetszését, az ötméteres karosszériához képest rövidnek számító 2,9 méteres tengelytáv ugyanis kissé esetlenné tette a kocsit. Talán ha Örnberg is három méternél hosszabb tengelytávval tervez, mint a Chrysler az Airflow esetében, akkor a Carioca is a száguldás látszatát kelthette volna. Mindenesetre érdekesség, hogy a korabeli prospektus rajzolója mindent megtett annak érdekében, hogy nyúlánkabbnak láttassa az autót.

 

 

Korát megelőzve tehetősek kiváltsága volt

A PV36 azonban tele volt előremutató megoldásokkal, például az akkoriban megszokottal ellentétben a csomagtartója a karosszérián belül található, az első és hátsó ajtók pedig egyaránt a B-oszlop felől nyílnak. A PV36 volt a Volvo első olyan típusa, amelyet préselt acél karosszérialemezekből állítottak össze, ez pedig megnyitotta az utat a tömeggyártás felé. Az avantgárd forma és innovatív felépítés ellenére a PV36 esetében mégsem beszélhetünk tömegtermelésről, hiszen 1935 és 1938 között mindössze 500 példány készült a 8500 svéd koronás árával drágának számító kocsiból.

 

8500 koronás ára drágává tette, ezért iparosok, ügyvédek, orvosok vásárolták

 

Gustaf Larson, a Volvo egyik alapítója is ilyen autót vezetett, a svédországi rendőrség tizennyolcat szerzett be belőle, egyébként pedig tehetős iparosok, ügyvédek és orvosok vásárolták. A legdrágább közülük bizonyára az a kétszínű, nyitott tetős példány volt, amelyet a Nordbergs karosszériaépítő műhely készített egy gazdag gyáros számára. A Volvo PV36 Carioca, ahogyan a Chrysler Airflow és társai is, jócskán megelőzte a korát. A harmincas években még az egyszerűbb felépítésű autókat keresték a vevők, ezért az áramvonalas modellek gyártása néhány éven belül megszűnt, és az igény csak az ötvenes években éledt fel újra. Az ötszáz legyártott példány közül mindössze 25 maradt meg, a többségük Svédországban található, igazi ritkasággá téve az első áramvonalas Volvót.

 

A LEGÚJABB SZÁMUNK
Autó és Stílus
Keresd az újságárusoknál, töltsd le digitális formában vagy fizesd elő kedvezménnyel!
ELŐFIZETÉS
Autó és Stílus előfizetés
DIGITÁLIS MAGAZIN
Autó és Stílus digitális magazin

Autó és Stílus digitális magazin
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár