Autós szakszervezetet!
Hír, 2011. május. 17.
Auto2

Az alábbi cikket az Autó és Stílus című lapba írtam, sok hónappal ezelőtt. Akkor szembesültem a ténnyel, hogy az autósok érdekeit hatékonyan ma senki sem képes képviselni Magyarországon.

Íme az eredeti írás:

 

„Voltunk a pénzügyminiszternél. Kérdeztük, válaszolt. Az eredményt olvashatják a lapban, és hogy elégedettek-e a válaszokkal azt eldöntik majd Önök.


Mi nem vagyunk, és nem Oszkó Péterre neheztelünk emiatt, aki bár együttesben harmonikázik, de nem egy showman, ha interjúról van szó. Ő legalább fogadott minket. Elődjét, Veres Jánost is kerestük, de ő válaszra sem méltatott minket.


Ez pedig nem azt jelzi, hogy nem fontos Lénárt Attila vagy Dömsödi Gábor, mert más m unkahelyeinken nem kellett ennyit kilincselni. Ez – a kapott válaszok ismeretében is – azt jelzi, hogy az autóslap nem érdekes, és így végső soron az autós sem az. Illetve az autós, mint adóalany érdekes, addig amíg horribilis jövedéki adót fizet az üzemanyagért, majd áfát ugyanezért, és mindenért (alkatrész és javítás után is), amit még cégként sem igényelhet vissza. Aztán van regisztrációs díj, átírási illeték, autópályadíj, gépjármű teljesítményadó és most már bizonyos esetekben – átgondolatlanul –vagyonadó is. Ezeknek az adóknak a létével nincs is gondunk, hiszen kell a pénz az útépítésre, fenntartásra, és ha az így befolyt adókból iskolákat, kórházakat is finanszíroznak, az ellen sincs kifogás, valakinek valahol meg kell fizetnie a társadalmi lét költségeit.

 

A gond akkor kezdődik, amikor a felelősen gondolkozó és fizető polgár adóalanyból autóssá válik. Akkor észreveszi, hogy a rendőrség nem védi a buszsávokat, nem fogja vissza a száguldó motorosokat. A közútfenntartó nem javítja ki az úthibákat. (Az autópályáknál ez működik, de az másik kassza és másik cég.) A pénzügyi tárca pedig nem kap észbe regisztrációs adó ügyben, vicces a vagyonadó személyautókra vonatkozó része is. Csak néhány, hirtelen eszembe jutó dolgot említettem, de ezekből is látszik, hogy nem igazán fontos az autós. Ez pedig érdekes, mert ez lehetne a legerősebb lobbi, hiszen mindenki autóval (is) jár, és ha ez az érdekközösség szerveződne, nagyobb gondot okozna egy perc leállással, mint a MÁV, a Volán és a BKV egy együttes egynapos sztrájkkal.


Képzeljék, ha lenne egy autós szakszervezet, és azt mondaná: december elsején 12.00-kor megállunk, ahol vagyunk, egy percre. Az azért durranna. Mi lenne ehhez képest a bicajemelgetés a Városháza előtt?


De Magyarországon nincs autós érdekvédelem. A Magyar Autóklub úgyszólván nem működik. A hangját nem hallatja. Vezetői jól megélnek a kisszámú tag fizette tagdíjból is, a többi, úgy tűnik, nem érdekli őket. Amíg pedig az autósok nem hallatják hangjukat, addig csak kétszáztizenkilencedikek lesznek például a pénzügyminiszter fontossági rangsorában, és ezért olyan nagyon még nem is haragudhatunk – mi vagyunk a gyengék.


A javaslatom tehát autós barátaim: szerveződjünk!”


Dömsödi Gábor

főszerkesztő

(és nem főszervező)


Akkor még nem tudtam, hogy minden hónapban újabb és újabb ügyek jönnek, és én egyre jobban hiányolom majd a hatékony képviseletet. Mára már nem igaz a cikk aláírása, a főszerkesztőség mellett főszervezője lettem a mi „Autós Szakszervezetünknek”.

Ha hozzá szeretnél szólni a cikkhez, jelentkezz be!
Ha még nincs nálunk felhasználóneved, regisztrálj egyet!
pappjeno 2018. február. 8.
Nagyon egyetértek a leírtakkal, én még kiegészíteném a parkolók hiányát is!
A parkoló díjat csak szedik be, de ezért semmit nem kap az autós,a pénz pedig eltűnik, mint egy feneketlen zsákban. Az a bizonyos út széle 50-60 évvel ezelőtt is ott volt, hasonló állapotban mint manapság, amit még a szüleink alakítottak ki, most, a sok ingyenélő szedi be érte a sok-sok pénzt.
dg1 2011. november. 12.
A cikk a 2010. októberi Autó és Stílus vezércikkeként jelent meg.
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár