Egy Trabant esete a Magyar Autóklubbal
Beszámoló, 2011. június. 12.
AS
Sokáig azt gondoltam, hogy az Autóklub valahol megragadt a 80-as éveknél, mert a "korszerű" sárgaanygyal tapasztalatom szerint ma már nem tudja felvenni a versenyt, a sok assistance szolgáltatást nyújtó, típusspecifikus műszaki segélyszolgálattal. Ez valahol érthető is. Az alábbi, személyesen velem történt eseten, főleg ezen meggyőződésem ismeretében azonban különösen megdöbbentem:
A LEGÚJABB SZÁMUNK
A magazint keresd az újságárusoknál,
vagy olvasd digitális formában!
DIGITÁLIS MAGAZIN
vagy olvasd digitális formában!
Van egy remek, alig húszezer km-t futott, amolyan gyüjteményi Trabantom (rendes becsületes kétütemű :-)). Gondoltam műszaki vizsga előtt elmegyek a tőlem 1 km-re lévő MAK műszaki állomásra egy fékhatásmérésre, hogy lássam mely kerekeknél kell elvégezni a szokásos állás utáni javítást. A műszaki állomáson ősz hajú urak fogadtak, ergo nem ma kezdték a szakmát, vélhetően sok Trabit láttak már anno, de mégis úgy tünt, hogy a kormányváltó egészen ismeretlen rendszer volt a volán mögött helyet foglaló úr számára. Az váltó recsegett, a motor bőgött, a kuplung csúszott, ők az egészet szidták, én dühöngtem, az eső meg esett.... Gyakorlatilag kérdőre vontak, hogy ezt meg ugyan miért nem dobom már ki, hiszen alig megy. (Harmadikban valóban nehezen lódul meg álló helyzetből.) Jeleztem, hogy ez egy veterán autó, egy kis gyüjtemény része, ma már ilyen állapotú Trabiból, ami egy kortörténeti emlék ha úgy tetszik, igen kevés van, így ha nem haragszanak nem dobnám ki a kukába. Nem részletezem, de nem értették.
A fékhatást megmérték, igaz azon is vita kerekedett, hogy egy Trabantban milyen fék is van, szóval úgy éreztem magam, mint ha egy rollerral mentem volna be a Ferrari szervízbe, bizonygatva, hogy ezzel ide kell jönnöm, és ez is egy közlekedési eszköz.
Úgyhogy fenti meglátásom, hogy a MAK megrekedt a 80-as években nem igaz, mert az akkori autópark – az én meglátásom szerint – számukra már csak hulladék, a modernhez pedig kedig kevés a sárgaangyal puttonya, így a dillemát kérdés váltotta fel: Ki(k)ért is van ez a szervezet? A választ azonnal meg is kaptam, hiszen körbenéztem, és én voltam egyedül az egész állomáson.