Látszólag szinte semmi nem változott, valójában viszont komoly különbség van a korábbi és a legfrissebb MINI Cooper D között. Francia szív helyett immáron a bajorok saját fejlesztésű blokkja dobog a kisautó orrában, ez pedig nagyban árnyalja a róla alkotott képet.
Újat mondani a MINI-ről a harmadik legnehezebb feladat a világon, közvetlenül a gordiuszi csomó kibogozása és a holdra szállás után. Abban az esetben pedig különösen fel van adva a lecke, amikor csak egy frissítésen esik át a bajor (vagy angol?) kisautó, nem pedig modellváltáson, hiszen a rajongókat leszámítva általában ezt sem veszi észre senki. Esetünkben a lényegi különbség a címben jelzett bő három tucat köbcentiben mutatkozik meg, legalábbis a dízel változatoknál. Ez a modellfrissítés legnagyobb horderejű újdonsága, hiszen a plusz 38 köbcenti valójában sokkal többet jelent, mint amennyinek elsőre gondolnánk.
A mi kutyánk kölyke
Közel egy évtizedes gyártás után a műszaki tudásukra büszke bajorok is belátták, hogy a japán és a francia dízelek után ideje lenne egy saját fejlesztésű motort tenni a legkisebb majdnem-BMW-be. Az alapokat a friss kétliteres turbódízel adta, aminek lökettérfogatát szinte a korábbi kölcsön-dízel szintjére csökkentették. Az alap tehát több mint ígéretes, különösen a számok tekintetében: a 112 lóerő és a 270 newtonméter igazán szép értékek, de nem homályosítják el azt a tényt, hogy egy MINI-hez nem igazán passzol a dízelmotor karaktere.
Mindennemű túlzás nélkül állítható, hogy a mérnökök csodát tettek: az alapjárati hangoskodást leszámítva ugyanis az egyik legjobban vezethető dízelautó lett a MINI Cooper D-ből. Ebben oroszlánrésze van annak, hogy kimondottan alacsony, akár 1400-as fordulatszám környékétől is érezhetően megindul gázadásra, 1800-tól egészen négyezerig pedig kimondottan sportosan húz. A tíz másodperc alatti álló helyzetből 100 km/órára való gyorsulás és a közel kétszázas végsebesség már önmagában is figyelemre méltó, az viszont különösen dicséretes, hogy a kipróbált modellnél rendre 9 szekundum alatti 0-100-as sprintet mértek. A meggyőző menetteljesítményeken felül a hangja sem kellemetlen, ereje egyenletes, lefulladni vele pedig gyakorlatilag lehetetlen. Az új dízelmotor méltó a Cooper név használatára.
Élmény/liter
Pláne, hogy a látványos attrakció mellett a BMW legújabb hagyományát, a takarékosságot sem ülteti kispadra. A gyárilag megadott 3,8 litert, ha nem is lehetetlen, de igen-igen nehéz reprodukálni, a tankolás után számított 5,7 (a fedélzeti számítógép szerint 5,3) liter azonban így is messze a legjobb tankolási költség/élmény arányú autóvá teszi. Az élménynek persze csak egy apró, bár fontos összetevője a motor, a többi ugyanakkor már a korábbi MINI-k esetében is adott volt. A kormányzás közvetlen és pontos, a fordulókör apró, a sarokba helyezett kerekek és a feszesre hangolt futómű pedig együttesen azt eredményezik, hogy lehetetlen nem a megszokottnál mélyebbre taposni a gázt, miközben önfeledten vigyorgunk a vezetőülésben.
A mosoly csak az árlistára pillantva fagy le az arcunkról. A 6,5 millió forint feletti alapár még akkor is kimondottan sok egy bő 3,7 méter hosszú autóért, ha remekül összerakott, első osztályú technikával szerelt, a mindennapokban is jól használható modellről beszélünk, aminek értéktartása az egyik legjobb a piacon. Igaz, aki dízel MINI-re vágyik, annak ott a hasonló blokkal szerelt, de csak 90 lóerős One D, amiért durván egymillió forinttal kell kevesebbet fizetni – igaz, alapfelszereltsége is szerényebb. Nem csak lefelé, de felfelé nézni is érdemes. Ha a 112 lóerős dízelt a benzines Cooper S szintjére extrázzuk, akkor már csak 200 ezer forintot kell hozzátennünk, hogy egy 184 lóerős apró sportautónk legyen. Ez ugyanakkor nem csorbítja az új Cooper D érdemeit, amivel megmutatta a BMW, hogyan kell a tökéleteshez közeli dízel kisautót gyártani. Kár, hogy ára miatt nem fognak érte sorban állni – pedig megérdemelné.
|
Technikai adatok – MINI Cooper D |
|
Motor: soros, négyhengeres turbódízel. Hengerűrtartalom: 1598 cm3. Teljesítmény: 112 LE 4000/min. Nyomaték: 270 Nm 1750-2250/min. Hajtás: elsőkerékhajtás. Sebességváltó: hatfokozatú kézi.
Méretek. Hossz/szél./mag.: 3723/1683/1407 mm. Tengelytáv: 2467 mm. Nyomtáv: 1540/1525 mm. Saját/össztömeg: 1165/1540 kg. Csomagtartó: 160/680 l. Üzemanyagtartály: 50 l. Gumiabroncs: 195/55 R16.
Menetteljesítmények. Végsebesség: 197 km/h. Gyorsulás 0-ról 100-ra: 9,7 s. Gyári fogyasztás (város/országút/átlag): 4,2/3,5/3,8 l/100 km. CO2-kibocsátás: 99 g/km. Tesztfogyasztás (átlag): 5,7 l/100 km. Garancia 2 év, km korlátozás nélkül.
Tetszett: Kiváló motor, remek vezetési élmény, imádnivaló stílus. Nem tetszett: Magas alapár, drága extrák, kis csomagtér. Szerintünk: Költséges spórolás |
Vida Ferenc, fotó: Földi D. Attila
Megjelent az Autó és Stílus 2011/3. számában.
|
A MINI és az öngyulladás Amíg az ős-Miniben még nyoma sem volt dízel erőforrásnak, addig a BMW által jegyzett generáció esetében már egyértelmű volt, hogy ilyen opciót is a vevők rendelkezésére kell bocsátani. Saját kis lökettérfogatú dízel híján az akkor elérhető egyik legjobb egységhez, a Toyota-féle 1,4 literes, 75 lóerős D-4D-hez fordultak hiánypótlásként. A MINI esetében One D néven futó változat legendás volt kis fogyasztásáról, ám magas alapára (2003-as hazai bevezetésekor drágább volt ötmillió forintnál) miatt nem lett különösebben népszerű. Menetteljesítmények szempontjából komoly előrelépés volt a PSA-konszern 1,6-osa, aminek 110 lóereje közel olyan dinamizmust kölcsönzött a MINI-nek, mint a legújabb saját fejlesztésű dízel. A két erőforrás közi különbség leginkább karakterükben mutatkozik meg, amennyiben az új valamivel nagyobb nyomatéka alacsonyabb fordulatszám mellett is rendelkezésre áll. A széndioxid-kibocsátás világában az sem mellékes szempont, hogy az új egység száz gramm/kilométer alatti értéket képes produkálni. |
DIGITÁLIS MAGAZIN