Újra van négy méternél rövidebb Audi! Vajon az A1 mennyiben nyújt többet az alapjait adó Volkswagen Polónál, illetve miben nyilvánul meg a négykarikás modellekkel való rokonsága? Tesztünkből kiderül.

Négy karika egymásba akasztva: ez a kicsit sem ismeretlen logó díszíti a slusszkulcsot és ugyanez a motívum található annak az autónak az orrán, amit ez nyit. Négy karika van a csomagtér-ajtón, a felniken és a kormánykerék közepén is. Utóbbira akarva-akaratlanul is többször rápillantok vezetés közben: biztos, hogy Audiban ülök?

A négykarika-testvériség

Történetesen biztos. A kételkedés ugyanakkor több okra is visszavezethető: először is ennyire apró Audit – a kakukktojás A2-est leszámítva – az elmúlt évtizedekben nem gyártottak. Fura, de ez a tény már önmagában is hajlamos megzavarni az embert: már az A1-est körbejárva olyan érzésünk van, mintha ez az Audi összement volna a mosásban. Szerencsére ezt pusztán a méretek, nem pedig a formaterv mondatja velünk: amíg az Audinál nem egy esetben okoz komoly fejtörést, melyik modellje is jön velünk szembe az utcán (jelentkezzen, aki elsőre meg tud különböztetni egymástól egy A4 és egy A6 allroad quattrót!), addig az A1 karakteres és jól azonosítható arculatot kapott. A márka védjegyévé vált „single frame” hűtőmaszk a legkisebb Audinak is sajátja, ahogyan a fényszórók és a hátsó lámpák is mutatnak hasonlóságot a többi modellel. A zömöknek tetsző háromajtós karosszéria mégis teljesen egyedi és piros pont jár azért is, hogy tág határok között lehet személyre szabni. A tetőívet például nemcsak a karosszéria színében, de ezüstben is kérhetjük, a Fiat 500-hoz hasonlóan pedig számos különböző apró egyedi megoldással lehet egyedivé tenni a négy méternél rövidebb Audit.

Ezek az apró figyelmességek belül is folytatódnak. Kevés másik autónál lehet hat különböző anyagból és árnyalatból kiválasztani a légkiömlő mandzsettáját, ahogyan xenon fényszóró, Bose hifi és panoráma üvegtető is kevés hasonló méretű modellben van. Mégsem ezek a finomságok tűnnek fel elsőre az A1-esben, hanem az, hogy a műszerfal bizony ez egy kissé sivár. Az anyaghasználat közelebb áll egy Volkswagenéhez, mint egy Audiéhoz, az összképet pedig nem a helyenkénti finom részletmegoldások, hanem a nagy, sötét és fantáziátlan felületek uralják. Pedig a klímavezérlés alumínium tekerőkapcsolói kimondottan szépek, a kisebb holmiknak is akad hely az utastérben és még a hátsó sorban is tágasabb az autó, mint legfőbb konkurense, a MINI. Utóbbinál nem mellesleg csomagtérben is jóval nagyvonalúbb: az alapesetben 270 literes poggyásztér persze nem kimondottan nagy, de az A1 célközönségének mindenre elég lesz.

Hajtásban az igazi

A kipróbált modell a legkisebb Audihoz rendelhető legjobb hajtásláncot kapta. Az 1,4 literes TSI motor 122 lóereje bőségesen elegendő egy alig több mint 1,1 tonnás autóhoz, pláne akkor, ha a fokozatok kiválasztását a világ egyik legjobb automatizált váltójára bízzák. A hétfokozatú, dupla kuplungos S-tronic a tőle megszokott gyorsasággal és pontossággal teszi a dolgát, ami egy igen jól vezethető autót eredményez. Kiváló hajtásláncának köszönhetően az A1 gyorsabbnak érződik, mint azt a papírforma alapján valószínűsítenénk, igaz, viszonylag hamar elérjük azt a kritikus határt, aminél már nem érdemes jobban forszírozni a tempót. Az A1 ugyanis nem élményautó: a kormányzása ugyan viszonylag közvetlen, de nem ad elég visszajelzést, a futómű pedig, bár feszesre hangolt, túlvállalt kanyarokban mindig csak az orrát tolja, ami biztonságos ugyan, de unalmas is egyben.

A mindennapi közlekedés ugyanakkor – mind városban, mind pedig lakott területen kívül – kimondottan kellemes az A1-gyel. Ereje minden életszerű forgalmi szituációhoz elegendő, vezetése cseppet sem fárasztó, méretéhez képest pedig nagy tempónál sem lesz különösebben zajos az utastere. Az idillbe csupán az zavart bele, hogy a tízezer kilométert futott tesztautónál több helyről jöttek kisebb-nagyobb zörejek, melyek vélhetően a feszes futómű számlájára írhatók, de semmiféleképpen nem örömteli hírek a távolabbi jövőre nézve.

Elárazva

A baj azonban nem ez, sokkal inkább az, hogy gyakran kell lenézni a kormányon lévő márkajelzésre. Az A1 ugyan egészen jó autó lett, egyetlen komoly „de” mégis van a képletben. Ez a „de” pedig az, hogy nem egy önálló padlólemezre épült, hanem a Volkswagen Polóéra, a közeli rokonság pedig érződik is rajta. Félreértés ne essék, a Polóval nincsen semmi baj – a maga kategóriájában és a maga áráért. Az A1-nek jóval kevesebb igazi konkurense van, de azok magasra is teszik a lécet. A kérdés ezáltal kettős: miért válasszuk az A1-et egy Polo helyett, illetve miért vegyük meg pont az Audi kisautóját a többi helyett? Előbbire válasz lehet az, hogy a Volkswagen kisautója nem kapható ilyen konfigurációban, igaz, a legmagasabb, Highline felszereltséggel párosított 105 lóerős Polo 1.2 TSI DSG-ért bő kétmillió (!) forinttal kevesebbet kell fizetni.

Konkurenseinek fényében is szólnak érvek az A1 mellett. A MINI-nél például valamivel tágasabb hátul és lényegesen nagyobb a poggyásztere, mi több, automataváltója is ügyesebb annál. Mégis végig az az érzés motoszkált bennem, hogy nem az A1 fogja bővíteni a márka vásárlókörét. Sokkal inkább olyan modell ez, amit a nagyobb Audik mellé fognak választani második-harmadik autónak. Ebben az esetben viszont jogos a kérdés: miért nem inkább egy A3 kabrió?!

Vida Ferenc, fotó: Földi D. Attila

Megjelent az Autó és Stílus 2011/4. számában.