Ez már tényleg vagány! – Volvo S60 R-Design teszt
Egyéb, 2011. július. 12.
AS

Nem csak nevében és formavilágát tekintve sportos a Volvo S60 R-Design elnevezésű 180 lóerős turbóváltozata, hanem műszakilag is sokat változtattak rajta. Az eredmény pedig tényleg vagány.

 

 

Immár jó tíz éve, a széles övű és gömbölyded S60 tesztelésekor ugrott ki a plázacica a videotékából, hogy hangos hűűű-zéssel megnézze az autót, amivel érkeztem. Kigyúrt testalkatú barátja pedig leintette: „Ugyan már, drágám, ez csak egy Volvo!” A jelenet jól példázza azt az átkot, amely évtizedekig üldözte a skandináv gyártókat. Hiába készítettek izmos, jó minőségű kocsikat, célközönségük jelentős része rájuk s hederített. Aminek persze vevőik nagyobbik része örült ugyan, de üzletileg nem volt túlságosan kifizetődő. Így tehát érthető, hogy amióta a Volvo marketingesei a fejükbe vették azt, hogy konzervatív és biztonságos image-üket vagányra cserélik, azóta két feketepárducos reklámfilm legyártása között más se csinálnak, csak azon töprengenek, hogyan kövessék ezt a vezérhangyájukat. Hiszen immár az a céljuk, hogy olyan autókat gyártsanak, amelyek nem elkerülik, hanem éppenséggel magukra vonják a figyelmet. Alighanem egyik ilyen ötletrohamuk eredménye az S60 R-Design is. Amelyről sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy kerülné a feltűnést.

 

 

Nem csak optikai tuning

Az autó hátulról a legattraktívabb: dupla, rövid kipufogócsonk, közöttük hatalmas diffúzor betét… De jól áll az S60-nak a fekete hűtőrács és az arra miheztartás végett arra biggyesztett R-Design felirat is, és szépek a 18 collos, sötétszürke, ötküllős alufelnik is. Az már kevésbé látványos részlet, hogy 15 milliméterrel le is ültették a futóművet, hiszen nem csak külsőre, de szerkezetileg is sportosabbra szabták az autót. Erősebb rugók, más karakterisztikájú gátlók kerültek a lemezek alá, és áthangolták a kormányművet is. A futómű újrahangolása biztosan javította a tapadást, de a gyakorlatban ebből azt vesszük észre, hogy még jobban ráz az autó a rossz városi utakon. A látványos 18-as kerekek hátránya pedig nem csak későbbi pótlásuk magasabb költsége, hanem az is, hogy a nyomvályúkon haladva igencsak „kóvályog” velük az autó az úton. A motorházfedél alatt a Fordtól származó 1,6 literes, turbós erőforrás található, amely 180 lóerős teljesítményre képes. Mindezeket figyelembe véve elmondható: az R-Design kifejezés valójában egyáltalán nem csak sportos külsőt, hanem elég lényeges műszaki tartalmat is jelöl.

 

 

Mintha sokkal erősebb lenne

A motor remek, ehhez kétség sem fér. Igazából a józan ész határain belül használva fel sem tűnik, hogy ez nem a csúcsváltozat, hiszen olyan fürgén gyorsul, mintha nem is 180, hanem inkább 240 lóerős lenne. A hatfokozatú, duplakuplungos automataváltó azonban nem éppen tökéletes párosítás hozzá. Igaz, ezzel takarékosan autózhatunk országúton (8-9 literrel), ennek az ára viszont az, hogy gyenge a motorfékhatás, és a szerkezet nem túl gyorsan kapcsolja a fokozatokat. Az is kár, hogy a kormányon nem helyeztek el hozzá kapcsoló füleket, így a manuális üzemmód sem nyújt túl sok élvezetet. Ráadásul a városi fogyasztás általunk mért 11 literes adata is leginkább elfogadhatónak minősíthető. Ugyanakkor az állítható karakterisztikájú kormánymű legkeményebb üzemmódban használva egészen páratlanul közvetlennek tűnő irányíthatóságot eredményez, minden vetélytársát maga mögé utasítja precizitás terén.

 

 

Igényes környezet, átlagos helykínálat

Az R-Design csomag sportos elemei egyébként az utastérben is visszaköszönnek: szálcsiszolt alumíniumra emlékeztető fém betétek dobják fel az amúgy se unalmas formákat. A Volvótól már szokásos biztonsági extrák sora ebben is megtalálható, a sebességtartó tempomattól kezdve a sávelhagyásra figyelmeztető rendszeren át a holttér-figyelőig.  Persze a helykínálat ebben sem nagyobb, mint a kevésbé sportos S60-asokban: elöl tágas a tér és meglepően alacsonyra állítható a vezetőülés, hátul azonban legfeljebb átlagos hely jut az utasok lábainak, a fejüknek pedig még annyi sem. A csomagtartó is legfeljebb csak átlagos minősítést érdemel, de legalább elég széles nyíláson át pakolható.

Mindent összevetve a Volvo S60 T4 R-Design tényleg vagány külsejű, fürge, és teljesítményéhez képest elfogadható fogyasztású, biztonságos autó, amely immár nem csak minőségben, hanem image-ben is kezdi utolérni a német presztízsmárkákat. Ráadásul, tegyük hozzá: azonos felszereltséggel olcsóbb is náluk. De a Powershift helyett válasszunk hozzá kézi váltót. És talán érdemes azt is megfontolni, hogy a sportcsomag 1,1 millió forintos felára helyett inkább egy dízelmotorért fizessünk többet.

 

Lénárt Attila, fotó: Földi D. Attila

Megjelent az Autó és Stílus 2011/6. számában.



A LEGÚJABB SZÁMUNK
Autó és Stílus
Keresd az újságárusoknál, olvasd digitális formában vagy fizesd elő kedvezménnyel!
ELŐFIZETÉS
Autó és Stílus előfizetés
DIGITÁLIS MAGAZIN
Autó és Stílus digitális magazin
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár
Bezár