Egy MINI, amivel terepre lehet menni és egy Peugeot, amiből bevallottan nem készül sok, ellenben igen sportosnak ígérik – ezek a németek és a franciák kakukktojásai. Egyvalami azonban közös bennük: a Countrymanben és az RCZ-ben is ugyanaz az 1,6 literes turbómotor dolgozik. Naná, hogy egymás mellé parkoltuk őket!

MINI, amibe kényelmesen beférnek négyen, van hely a csomagoknak és az sem okoz gondot, ha az út egy részét árkon-bokron keresztül kell megtenni? Hihetetlennek hangzik, pedig valóban létezik már ilyen kivitel is a legtrendibb autómárka palettáján. Ezek láttán okkal merül fel a kérdés a Countryman kapcsán: vajon maradt-e még valami az eredeti Mini szellemiségéből, vagy mostanra csupán egy óriási, olajozottan működő marketinggépezet lett az egész márka?

Kié a nagyobb kakukktojás?

A Peugeot esetében nem merülnek fel ilyen sötét kételyek, sokkal inkább a kíváncsiság lesz úrrá az embereken. Az RCZ-nek – a Countrymanhez hasonlóan – nincs közvetlen szellemi elődje és első ránézésre látszik, mi szeretne lenni. Ez nem az a Peugeot, amiből degeszre tömik részvényeseik zsebét a franciák, hanem ez az a Peugeot, amire felkapják a fejüket az emberek. Lapos és széles, ahogyan minden valamirevaló sportkupé, csak erős motorokkal és bőséges felszereltséggel kapható, és látványosabb, mint a görögtűz augusztus huszadikán. A kezdeti lelkesedés után azonban egy apró kétely mégiscsak megfogalmazódik: jobb lesz-e ezt vezetni, mint az alapjait adó 308-ast?

A Countryman méretei elsőre megdöbbentőek. Az eredeti Mini utolsó szériájához képest több mint egy méterrel hosszabb, 38 centivel szélesebb és 21-gyel magasabb, ráadásul kétszer annyit nyom a mérlegen. Méretein túl megjelenésében is komoly különbségeket fedezhetünk fel az eddigiekhez képest: az öt ajtótól eltekintve talán profilból emlékeztet a leginkább régi önmagára, elöl azonban rendesen átalakult. Magasabban hordja az orrát, amin ugyan felfedezhetők a jellegzetes minis vonások, ám kissé ormótlan lett, míg a csomagtér-ajtóra akkora márkajelzést szereltek, hogy az a régi Minin motorháztető is lehetne. Mindezek mellett továbbra is remekül személyre szabható: tucatnyi különböző könnyűfém felni, dekorációs matricák és más kiegészítők segítenek feldobni a Countryman megjelenését.

Egy emlékezetes Peugeot?

Ugyanez igaz a Peugeot-ra is, ami már sokkal nagyobb meglepetés, hiszen a franciákra – néhány ritka kivételtől eltekintve – eddig nem volt jellemző a személyre szabhatóság, az RCZ-nél azonban még a tetőív színét is meg lehet választani. Ennél azonban lényegesen jobb hír, hogy nem kell sokáig kombinálni egymással a színeket és a kerekeket ahhoz, hogy szép autót kapjunk. A francia TT ugyanis elképesztően kívánatos jelenség: elölről ugyan kissé túlzó a hasonlóság a 308-assal, máskülönben azonban minden apró részlete a helyén van. A leginkább meggyőző persze hátulnézetből a vaskos kerékjárati íveknek, az ízléses lámpáknak és a duplabuborék hátsó szélvédőnek köszönhetően. Egyúttal itt található a leginkább megosztó extra, a háromállású, gombnyomásra előbukkanó hátsó szárny, aminek nagy tempónál van funkciója, mi azonban nem tudunk szabadulni a rémképtől: néhányan bizonyára csak a piros lámpánál fogják nyitogatni. A légterelő alatt ugyanakkor jókora, alapesetben is 321 literes, teljesen szabályos alakú poggyásztér lakozik, ami két fő részére egy hosszabb nyaralás esetén is elegendő hellyel szolgál.

Csomagtér tekintetében persze legfeljebb megszorongatni tudja a Countrymant, amelybe még négykerékhajtásos kivitel esetén is 350 liternyi holmi fér. Tény, hogy eme MINI utastere messze a legjobban használható a márkától eddig látott autók közül. A vevő választhat, hogy a négy, vagy inkább az ötszemélyes verziót kéri. Mi az előbbire voksolunk. Ebben az esetben ugyanis négy ugyanolyan ülést szerelnek a Countrymanbe, melyeken hátul is elég hely van, ezek ráadásul 130 milliméteres úton tologathatók. Az RCZ hátsó üléssora ellenben pont olyan, amilyennek elsőre látszik: igazi kaloda, csak mazochistáknak. Elöl ugyanakkor hasonlóan kényelmes, mint a MINI, szerencsére alacsony építésmódja ellenére is jut elég hely még a magasabbak fejének is. A MINI-hez hasonlóan a Peugeot is zömében a korábban más modellekben használt elemekből építkezik, kettejük közül azonban kétséget kizáróan a Countrymané az eredetibb belső tér. Az RCZ-é túlságosan is emlékeztet az amúgy a kategóriájában kimondottan jónak számító 308-éra, a légbeömlő helyére tett óra és az új ülések kevesek ahhoz, hogy ellensúlyozzák a MINI megszokott ötlet-kavalkádját.

Nem SUV

A nagy kérdés az, hogy milyen vezetni őket? A Peugeot-kat többnyire nem jobb az átlagnál, egy RCZ-szerű autó esetében azonban kötelező az ennél magasabbra tett lécet is átvinni, míg a MINI messze földön híres vezetési élményéről, ámbár ez az autó a korábbiaknál nagyobb, nehezebb és magasabb is. A helyzet az, hogy ez érződik is rajta: egy Cooper S-ről azt feltételeznénk, hogy egy rendszámos kis gokartot takar, esetünkben azonban már az első métereken kiderül, hogy erről ezúttal szó sincs. Ebben ludas lehet a hatfokozatú automataváltó is, ami meglepetésre egyáltalán nem jobb az átlagnál, sőt! Gyakran hezitál és könnyű zavarba hozni, az pedig egy közel félmillió forint felárért kínált váltónál több mint bosszantó. Emellett érezhetően visszavesz a motor erejéből is, de a legrosszabb hatással mégis a fogyasztásra van. Városban kerek két liter különbség mutatkozik a kézi és az automata váltóval szerelt 184 lóerős Countrymanek között, ami már csak azért is zavaró, mivel a tank csupán 48 literes.

Ha a váltó megfelelő fokozatot talál, akkor persze derekasan megindul a MINI, a háromajtósnál tapasztalt eufória azonban sosem érkezik meg. Nem rossz, nem rossz, de egy Cooper S nevű modelltől ennél többet várunk. Például azt, amit az RCZ-ben kapunk: noha abban ugyanennek a motornak a 16 lóerővel erősebb és 35 Newtonméterrel nyomatékosabb változata dolgozik, nem ezért ég és föld a két modell menetteljesítménye. A hivatalosan megadott 0-100-as sprinten adódó négytizedes különbség nagyságrenddel többnek érződik, persze ebbe az olyan placebo-elemek is közrejátszanak, mint a kézi váltó és a Sound System nevű mesterséges motorhang-generátor. A futómű azonban már nem illúzió, hanem nagyon is a valóság, mind közül pedig ez a legfájóbb pontja a Countrymannek. A MINI ugyanis gyakorlatilag nem, illetve alig rugózik és bár értjük, hogy ez miért van így, mégis rossz ötlet volt a tervezőktől. Az elöl McPherson, hátul multilink szerkezetű futómű vélhetően azért lett ennyire kemény, hogy a magasabb súlypont dacára is sportos legyen, azonban sikerült úgy rontani a kanyarvételi képességeket, hogy közben egy cseppet sem lett kényelmesebb. A Countryman ezzel a konfigurációval a láthatatlan úthibákon is elpattog, gyorsan kanyarodni tehát csak tökéletes úton nem istenkísértés vele. A Hungária körúton végighajtani ellenben olyan érzés, mintha egy mosógépben ülnénk, miközben éppen a centrifuga program fut. Ballonosabb kerekekkel vélhetően javul valamit a helyzet, SUV-os rugózásban azonban akkor sem reménykedhetünk.

Ennélfogva az a kissé abszurd helyzet áll elő, hogy az alacsony építésű RCZ sokkal kényelmesebb utazóautónak bizonyul, emellett pedig a kanyarokba is nagyobb tempóval eshetünk be, mint a MINI-vel. Persze ez csak és kizárólag két személy esetében igaz, akkor viszont maradéktalanul. Kisebb rossz hír, hogy az újdonság legerősebb változatát csak kézi váltóval lehet rendelni, ezzel azonban egészen jó váltogatni a fokozatok között. Nagy tempónál – kisebb légellenállása okán – az RCZ bizonyul csendesebbnek, részben ebből az okból kifolyólag pedig takarékosabb is.

Számos sikermodell után úgy érezzük, hogy a MINI kapufát rúgott a Countrymannel: futóműve miatt se nem kényelmes, se nem sportos, miközben áráért már tisztességes X1-est kapni. Az RCZ ellenben igazi telitalálat lett: pont erre volt szüksége a Peugeot-nak, hogy újra beszéljenek róla. Persze egy kabrió, illetve roadster azért még jöhetne belőle!

Vida Ferenc, fotó: Földi D. Attila

Megjelent az Autó és Stílus 2010/12. számában.