Zöld négylevelű lóheréről nevezték el az Alfa Romeo sportos kisautóját. A Mito Quadrifoglio Verde tesztjében azt is eláruljuk, hogy mi közünk a külsejéhez.
Kétségkívül könnyen szerelembe eshetünk a Mitóval. Az Alfa Romeo kisautója markánsan különbözik kategóriatársaitól, ez ugyanis csábításra született. Olyan stíluselemekkel csavarja el a fejünket, mint a mély dekoltázsra hasonlító Alfa-pajzs és a kerek hátsó lámpák. Okkal sejthetnénk, hogy a Mito a kategória sportosabb autói közé tartozik, de korábbi tapasztalataink alapján ez nem minden esetben igaz. Na de majd a sportmodell megmutatja, milyen is az igazi Alfa-érzés! A csúcsmodellt az olasz gyártó hagyományaihoz visszatérve a zöld négylevelű lóheréről nevezték el, a szerencsét hozó növény plakettje ott virít a sárvédőkön. A Quadrifoglio Verdét azonban legfeljebb az olaszok tudják helyesen kimondani, a nyomatékosítás kedvéért összeszorított ujjakkal gesztikulálva, ezért mi inkább maradjunk meg a QV típusjelzésnél. Ez a modell nem csak látványosabb, de erősebb és a gyártó szerint agilisabb is a többinél, ezért nagy várakozásokkal ültünk a volánja mögé.
Mi terveztük a mintát!
Az üléspozíció lehetne alacsonyabb egy sportos autóban, de ezt leszámítva nincs sok baj vele, a remek fogású volán jócskán kihúzható, és a szövetborítású ülés is megfelelően tartja a testet. A csíkos anyagú műszerfal a legapróbb részletekig megegyezik az alapmodellével, ezen a téren a Mito olyan, mint minden prémiumautó: minél többet költünk rá, annál igényesebb lesz a belső berendezése. Még vörös bőrülések is kérhetők hozzá, és ilyet tényleg csak a vérbeli olasz autókban láthatunk. A külsőt azonban valamelyest feldobták: a szériában 17 colos kerekek helyett 18 colosra feszülnek a peres abroncsok, mögöttük jó pénzért pirosban izzanak a féknyergek, természetesen szépen kalligrafált Alfa Romeo felirattal. A tesztautót mégis a márka alapításának századik évfordulóját ünneplő mintázata tette igazán feltűnővé, amelyet a lapunk arculatáért felelős Valent Zsolt készített. A versenyautókéhoz hasonló mintában ott az elmaradhatatlan kockás zászló motívum, minden egyes vörös és zöld vonal éppen a megfelelő helyre került. A legnagyobb bravúr mégsem ez, hanem a teljes autó beborítása volt, a tesztautó ugyanis eredetileg olyan aranybarna színű, amihez foghatót Alfa Romeón eddig soha nem láttunk, és az a szín igazából egyáltalán nem illett volna egy ilyen sportos autó karakteréhez.
Csipkerózsika-álom
Versenymintája miatt mindenki megbámulja a Mitót, ezért ne okozzunk csalódást a szemlélődőknek! A kis Alfa azonban nehezen éledezik, a gázpedál lenyomására csaknem úgy reagál, mintha éppen most ébredt volna téli álmából. Kis idő múlva rájövünk: itt is a DNA kapcsoló a hibás. Az üzemmód-váltó normál állásában ugyanis hihetetlenül rosszak a gázreakciók, dinamikus módra váltva azonban rögtön megtáltosodik a lóherés kisautó. Igazából nem értjük, hogy legalább a QV modellben miért nem a közvetlenebb viselkedés az alapbeállítás, mert így minden egyes indulás után újra át kell állítanunk. A DNA kapcsoló másik állása rossz időjárásra való, ekkor fokozottabban vigyáz ránk a menetstabilizáló. Az ESP még a dinamikus üzemmódban sem kapcsol ki teljesen, ami csak a versenypályák nyílt napjait látogatók számára lehet rossz hír. Kanyargós országúton élvezetesen terelhető a Mito QV, útfekvése remek, túlzott tempónál észlelt alulkormányzottságából gázelvétellel könnyen helyre tehető. Mintegy kétszázezer forintért adaptív lengéscsillapításunk is lehetne, ekkor szintén a DNA kapcsoló állása szerint keményednek fel vagy lágyulnak el a gátlók. A Mito menetkomfortja viszonylag jó, hatfokozatú váltója precízebb, mint a régi volt, de kormányzása üzemmódtól függetlenül kissé pontatlan és kevés visszajelzést ad.
Mindennapi menet
Miután megtaláltuk a dinamikus módot, sok örömünket lelhetjük az autóban, még akkor is, ha a gyári 7,5 másodperces gyorsulástól három tizeddel elmarad a Quattroruote által mért érték, és olasz partnerlapunk tesztpályáján a nála gyengébb Citroën DS3 és a valamivel erősebb Mini Cooper S jobb köridőt futott, és a százas tempót is hamarabb érik el. De kit érdekel az a fél másodperc, mikor a Mito nem csak stílusosabb, de még praktikusabb is náluk? Csomagtere egészen nagy, és a hátsó ülésen ülni sem számít büntetésnek, mivel a pad szűkös három helyett alapáron kétszemélyes. A mindennapi használathoz remek erőforrása csinál kedvet igazán: az elektrohidraulikus szelepvezérlésű, növelt turbónyomású modern benzinmotor kis fordulaton is nyomatékos, és ha nem tapasztjuk a padlóhoz a gázpedált, szokatlanul takarékos tud lenni. Városban már ötvennél ötödikbe tehetjük, és ezernél alig nagyobb fordulatról visszaváltás nélkül is elindul, míg autópályán tolerálható marad a valamivel háromezer fölötti fordulat, így ha nem rohanunk, nem nehéz hét liter alatti átlagfogyasztást elérni a kocsival. A Quadrifoglio Verde mellett egyébként úgysem az észérvek döntenek majd: aki beleszeret, egészen biztosan ezt választja majd a sportos kisautók közül.
|
Technikai adatok – Alfa Mito 1.4 Turbo Multiair QV |
|
Motor: soros, négyhengeres, turbós benzines, Hengerűrtartalom: 1368 cm3, Teljesítmény: 170 LE 5500/min, Nyomaték: 250 Nm 2250/min, Hajtás: elsőkerékhajtás, Sebességváltó: hatfokozatú kézi.
Méretek. Hossz/szél./mag.: 4065/1721/1434 mm, Tengelytáv: 2511 mm, Nyomtáv elöl/hátul: 1483/1475 mm, Saját/össztömeg: 1120/1625 kg, Csomagtartó: 270/950 l, Üzemanyagtartály: 45 l, Gumiabroncs: 215/40 R18.
Menetteljesítmények. Végsebesség: 219 km/h, Gyorsulás 0-ról 100-ra: 7,5 s, Gyári fogyasztás (város/országút/vegyes): 8,1/4,8/6,0 l/100 km, CO2-kibocsátás: 139 g/km, Tesztfogyasztás (átlag): 8,5 l/100 km, Garancia 2 év, km-korlát nélkül.
Tetszett: Stílusos forma, rugalmas turbómotor, kedvező fogyasztás, Nem tetszett: DNA kapcsoló, pontatlan kormányzás, Szerintünk: Csábításra született |
Csordás Gábor, fotó: Földi D. Attila
Megjelent az Autó és Stílus 2010/11. számában.
vagy olvasd digitális formában!
