Hegedűs Oszkár a Magyar Autóklub elnöke. Elnökként ő a főnök, a főtitkár munkaadója, bármikor mondhatta volna, hogy eddig és ne tovább. De nem tette, így óriási felelőssége van abban, hogy az Autóklub főtitkára magántulajdonként kezeli a klubot. Olyan, mintha Hegedűs Oszkár a fejét a homokba dugná, hogy ne lásson meg semmit, de ez, mint tudjuk, egyes nagytestű madárfajok esetében sem megoldás...

Hegedűs Oszkár a napokban múlt 75 éves. Ehhez gratulálunk és további jó egészséget kívánunk neki.

Csak fényképen és filmen láttam a székházavatón. A beszéd, no, az nem volt az erőssége, de jól nézett ki. Hatvanasok is megirigyelhetik.

Hegedűs Oszkár a Magyar Autóklub elnöke. Elnökként ő a főnök, a főtitkár munkaadója, bármikor mondhatta volna, hogy eddig és ne tovább. De nem tette. Ahogy most a székházavatásnál sem állt ki a korrekt tájékoztatásért (ha jól láttam a filmen, ott sem volt a botrányos sajtótájékoztatón), úgy korábban sem tett semmit a főtitkár ámokfutása ellen. Így óriási felelőssége van abban, hogy az Autóklub főtitkára magántulajdonként kezeli a klubot. Olyan, mintha Hegedűs Oszkár a fejét a homokba dugná, hogy ne lásson meg semmit, de ez mint tudjuk egyes nagytestű madárfajok esetében sem megoldás. Ha Hegedűs Oszkár szellemileg, fizikailag nem alkalmas egy ilyen szervezet elnöklésére, felügyeltére, akkor mondjon le. Van rendes nyugdíja bankigazgatóként, a világot már beutazta, becsületben öregedett meg, addig, amíg elnök nem lett. Itt egy új lap kezdődött, tele a Klubpetroltól kezdve zűrösnél zűrösebb ügyekkel. Hogy ezekben van-e, és kinek pontosan mennyi a felelőssége, az ki fog derülni. De az nem lehet, hogy elnökként Hegedűs Oszkárnak nem volt tudomása arról, hogy mi folyik a klubban.

Itt vannak például a közös utazások. Amikor együtt volt a teljes főtitkári pereputtyal, Ausztráliában, és csak ő tudja, hogy még hol máshol. Akkor sem fogott gyanút? Annyira hiányzik még ma is az a kis (?) tiszteletdíj, napidíj és az autóhasználat? A gyerekek már felnőttek, mit fog az unokáknak mondani? Azt, amit az elnökségnek mondtak, hogy pusztán egy rosszindulatú újságíró keltett hangulatot Ön és Önök ellen? Nevetséges. Ha csak a főtitkár által kiosztott levelet elolvassa, láthatja, hogy szó sincs ilyesmiről, csak a MAK hibás működéséről. Látom azóta az általam jelzett összes hibát sietve és rosszul próbálják orvosolni. Az igyekezet dicséretes, az eredmény nem. Azonban egy ideje a szakmaiakhoz hozzájöttek még az etikai kérdések. Ezek a cikkek fennmaradnak az interneten, ha rámegyünk Hegedűs Oszkár nevére, már most is ezek jelennek meg. A jövő generációja, ha akarja, pontosan fogja tudni, mit képviselt az apja, nagyapja. A mi gyerekeinknek a titkok felfedéséhez már szerencsére nem kell titkos kartonokat nézegetniük, nekik elég a világháló. Itt pedig már nem csak egy újságíróról és nem egy apró ügyről, kis hibáról, hanem milliárdok sorsáról van szó. (Ezek forintmilliárdok, nem összetévesztendőek azokkal a milliárdokkal – a földlakókkal –, akikről dr. Kovács fennkölten beszélt a székházavatáskor.)

Egyébként meg miért nem informálódott Hegedűs Oszkár? Szívesen leültem volna vele eloszlatni a félreértéseket, mert lehet, hogy mint annyi másról, a mi indítékainkról is félretájékozatta őt dr. Kovács Zoltán.

Tisztelt Hegedűs Oszkár Úr! Én szívesen felkeresem, ha megadja a számát, de azt ma már nem mondhatja, hogy nem tud semmiről. Ha csak az én cikkeimet elolvassa, össze kell hívnia egy rendkívüli küldöttgyűlést, vagy azonnal lemondania. Mit mondott Ön egyszer az életéről? „1948-ban mentem le először az újpesti stadionba, ahol 11 évig fociztam a kölyök- és ificsapatban, és még jó néhányszor játszottam a „fakóban” is. Nagy hírességek közelében lehettünk, elleshettük szokásaikat. Végül az egyetemi évek alatt a híres, régi csapat, a fővárosi Elektromos gárdáját erősítettem.”

Nos, Tisztelt Elnök Úr! Ön ma már nem erősíti a gárdát, azt pedig csak remélni tudom, hogy dr. Kovács Zoltán nem híresség, és az ő szokásait nem leste el teljes mértékben. Életösszegzésének  utolsó két mondata ez: „A sikertelenségekről nem beszéltem, pedig abból is volt bőven részem. A mérleg mégis azt mutatja, hogy munkámban, törekvéseimben, eredményeimben mindig a fejlődés, a haladás, az innováció szolgálata vezetett, és ma is ez inspirál.”

Életének ez a pár éve sajnos nem a sikerekről fog szólni. Elnök Úr! Ha Ön valóban becsületes magyar ember, akkor hívja össze az Autóklub Küldöttgyűlését. (Erre Önnek az Alapszabály szerint joga van, de ez bírósági úton is kikényszeríthető.) Ott – kivételesen – mondjanak el minden titkos adatot a klub gazdálkodásáról, székházépítésről, fizetésekről utazásokról a küldötteknek, és ezek után vonuljon vissza, vagy méresse meg magát újra. Ha pedig tudomása van bármilyen szabálytalanságról a főtitkár tevékenységével kapcsolatban, akkor váltsa le őt, hiszen Önnek van felette az Alapszabály szerint munkáltatói joga és felelőssége. Ez a korrekt tisztességes megoldás, de ma már ez is csak kárenyhítés. Ha erre nem érez magában kellő erőt, akkor kérem, mondjon le és mi boldog nyugdíjas éveket kívánunk Önnek.

Önnek közgazdászként tudnia kell, a Magyar Autóklub számos pénzügyi kedvezményt kap a magyar államtól. Az így keletkezett bevételt (emlékszik, hogy tanultuk: extraprofitot) kezeli dr. Kovács Zoltán a sajátjaként. Tehát nem csak a klubtagok pénzét, hanem a mi adónkat is. Ezzel el kell számolni. Nem azért kap egy szervezet adókedvezményt, hogy a főtitkára közel harmincmilliós autóval járjon, és Melbourne-ben egy ültében elvacsorázzon 46 ezer forintot a Hyatt szállóban. Ennek az ügynek nem lesz vége az én lejáratásommal, megfélemlítésemmel stb. Ha én abbahagyom, jön a következő újságíró és folytatja. Elnök Úr! Itt az alaklom a becsületes végjátékra! Tegyen Ön feljelentést az ügyészségen, ne várjon másra, hiszen ez nem újságírói munka.